I. Izabella kasztíliai királynő
(1451–1504) kasztíliai királynő / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Izabella (ismert még történelmi ragadványnevén, mint Katolikus Izabella, spanyolul: Isabel la Católica; Madrigal de las Altas Torres, Kasztília, 1451. április 22. – Medina del Campo, Kasztília, 1504. november 26.), Kasztília és León királynője 1474-től, valamint hitvese, II. Ferdinánd révén Aragónia királynéja is volt 1479-től 1504-ben bekövetkezett haláláig. Az aragón királlyal való dinasztikus házasságával megteremtették a mai egységes Spanyolország alapjait. A „Katolikus királyok” (spanyolul: Reyes Católicos) néven tartja számon őket a történettudomány.[1]
Nem tévesztendő össze a korábbi Kasztíliai Izabella aragóniai királynéval. Hasonló névvel lásd még: I. Izabella (egyértelműsítő lap) |
Kasztíliai Izabella | |
Johanna 1500 körül Juan de Flandes festő munkáján (Madridi Nemzeti Múzeum) | |
Kasztília királynője | |
I. Izabella | |
Uralkodási ideje | |
1474. december 11. – 1504. november 26. | |
Koronázása | 1474. december 13. |
Elődje | IV. Henrik |
Utódja | Johanna |
Aragónia királynéja | |
Uralkodási ideje | |
1479. január 20. – 1504. november 26. | |
Elődje | Juana Enríquez |
Utódja | Germaine de Foix |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Trastámara |
Született | 1451. április 22. Madrigal de las Altas Torres, Kasztília |
Elhunyt | 1504. november 26. (53 évesen) Medina del Campo, Kasztília |
Nyughelye | Királyi kripta, Granada |
Édesapja | II. János kasztíliai király |
Édesanyja | Portugáliai Izabella |
Házastársa | II. Ferdinánd aragóniai király |
Gyermekei | Izabella portugál királyné János, Asztúria hercege Johanna kasztíliai királynő Mária portugál királyné Katalin angol királyné |
Vallás | nyugati keresztény |
Kasztíliai Izabella aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kasztíliai Izabella témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Izabella II. János kasztíliai király és Portugáliai Izabella egyetlen leánya volt. Miután az örökösödési háború során sikeresen megszerezte Kasztília trónját, hozzálátott a kormányzat átszervezéséhez. Uralkodása alatt visszaszorította a bűnözést, felszámolta a féltestvére, IV. Henrik által teremtett adósságokat, valamint férjével, II. Ferdinánd aragóniai királlyal megteremtették Spanyolország de facto egyesülésének alapjait, ezzel ők az első ibériai uralkodók, akikre mint spanyol király és királynő hivatkoznak.
Regnálásuk alatt fejeződött be a reconquista, azaz az Ibériai-félsziget felszabadítása a muszlim megszállás alól. Szintén uralkodásukra esett a spanyol inkvizíció indulása, a zsidók tömeges üldöztetése, Kolumbusz Kristóf 1492-es újvilági útjának finanszírozása és ezzel a Spanyol Birodalom születése, amellyel az ország történelmében kezdetét vette a Spanyol Aranykor.[1][2]