I. Henrik ciprusi király
a Ciprusi Királyság uralkodója From Wikipedia, the free encyclopedia
a Ciprusi Királyság uralkodója From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Henrik ciprusi király (Kövér Henrik, 1217. május 3. – 1254. január 18.) a Ciprusi Királyság uralkodója volt. Gyermekként került Ciprus trónjára, és uralkodásának hosszú időn át meghatározó témája volt a II. Frigyes német-római császár erőszakos ciprusi és jeruzsálemi beavatkozása elleni küzdelem, illetve az abból kibontakozó háború. Három házasságából mindössze egy gyermek született, aki II. Hugó néven követte a trónon.
| I. Henrik ciprusi király | |
.jpg) | |
| Ciprusi Királyság királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1218. január 10. – 1254. január 18. | |
| Elődje | I. Hugó |
| Utódja | II. Hugó |
| Jeruzsálemi Királyság régense | |
| Uralkodási ideje | |
| 1246 – 1254 | |
| Elődje | Champagne-i Aliz |
| Utódja | Antiochiai Plaisance |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lusignan-ház |
| Született | 1217. március 3. Nicosia |
| Elhunyt | 1253. január 18. (35 évesen) Nicosia |
| Nyughelye | Nicosia |
| Édesapja | I. Hugó ciprusi király |
| Édesanyja | Champagne-i Aliz ciprusi királyné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Montferrati Aliz (1210-1233) |
| Házastársa | Barbaroni Stefánia (1220/25-1249) |
| Házastársa | Antiochiai Plaisance (1235-1261) |
| Gyermekei | II. Hugó ciprusi király |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Henrik ciprusi király témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Apja, I. Hugó ciprusi király váratlanul bekövetkezett halála után, nyolc hónapos korában, 1218 januárjában került a Ciprusi Királyság trónjára. A hatalmat anyja, Aliz gyakorolta helyette régensként.[1] a sziget ügyeit valójában Alíz nagybátyja és megbízottja (azaz a bailli) Ibelin Fülöp irányította. Később e posztra a régens-királyné Barlais Amalrik bárót szánta, ám őt a ciprusi legfelsőbb bíróság, aminek az uralkodó megválasztásába is beleszólása volt, nem fogadta el. (Aliz el is hagyta a szigetet és Tripoliszba költözött.)
A szigeten hatalmi harc dúlt a Barlais és az Ibelin családok között. Inkább a Barlais család számíthatott II. Frigyes német-római császár támogatására, aki – mivel a Ciprus Királyság első királya 1197-ben apjától kapta a királyi címet – német-római császárként a sziget hűbérura volt. Frigyes pedig – aki a Jeruzsálemi Királyság régense is volt – ekkor tervezte, hogy keresztes háborúba indul keletre és aktívan igyekezett beavatkozni Ciprus és a Jeruzsálem politikájába. Ezért 1225-ben Ibelin Fülöp elrendelte, hogy a még csak nyolc esztendős Henriket koronázzák Ciprus királyává, biztosítva így azt, hogy nagykorúvá válásakor hatalomra léphessen.
1227-ben, Fülöp halála után a ciprusi legfelsőbb bíróság bátyját, Ibelin Jánost bízta meg a bailli tisztének ellátásával, aki kitartóan védte a sziget feletti uralmat a császár kísérleteivel szemben. Végül a gyermek király és a ciprusi nemesek elismerték Frigyest Ciprus hűbérurának, de nem ismerték el régensnek, mivel továbbra is Aliz volt a törvényes régens.[2] Frigyes hadjárata végeztével 1229-ben még egyszer érintette Ciprust, és ekkor került sor Henrik és a Frigyes által neki választott Montferrati Aliz házasságkötésére – igaz a menyasszony vélhetően nem volt jelen a szertartáson, mivel ekkor még nem érkezett meg a szigetre.[3]
Frigyes öt baillit hagyott maga után Cipruson – Barlais Amalrikot és a Barlais család támogatóit – és meghagyta, hogy az Ibelin-pártiakat száműzni kell a szigetről. Távozásával azonnal polgárháború tört ki, aminek során a Barlais-párt az északi hegyvidéken álló várakba húzódott vissza, és az akkor Dieu d'Amur-nak nevezett Szent Hilárión várába az ifjú királyt is magukkal vitték. Az Ibelin pártiak ostrom alá vették a várakat, amelyek közül Kürénia vára elesett, Szent Hilarión és Kantara pedig 1230-ban megadta magát. Ibelin János lett az új régens, aki nem torolta meg a Barlais párton az Ibelinek sérelmeit.[4]
1232-ben Henrik 15 éves lett, ezzel nagykorúvá vált és átvette a sziget irányítását. Az ezt megelőző év során azonban Frigyes császár rendezte nyugati konfliktusait – így például kibékült a pápával – és figyelme ismét kelet felé fordult. Riccardo Filangieri marsall vezetése alatt 32 gályán többezres sereget küldött a ciprusi és jeruzsálemi királyságokba, hogy ott helyreállítsák fennhatóságát. Filangieri először Ciprusra érkezett, és az Ibelinek száműzését követelte Henriktől, aki visszautasította ezt. Ekkor Filangieri továbbhajózott a Jeruzsálemi Királyságba, és több várost elfoglalt, majd a legfelsőbb bírósággal elismertette Frigyestől kapott bailli kinevezését. Ibelini János kérésére Henrik úgy döntött, hogy a jeruzsálemiek segítségére siet: csapatuk 1232 február 25-én átkelt a tengeren. Óvatosságból arra kényszerítették a császárpárti Barlais Amalrikot, hogy tartson velük. Ám Barlais hamarosan megszökött, sőt a Filangieritől kapott támogatással, lombard csapatok élén visszatért Ciprusra és – amíg Ibelini János és Henrik király a császáriak elleni szövetség felépítésén munkálkodtak – megszállta a szigetet. Csak Szent Hilarión vára – ahol a király két lánytestvére talált menedéket – és a Buffaventói vár volt, amit nem tudott bevenni. Május 2-án éjjel Filangieri Türoszból kitörve, Casal Imbertnél rajtaütött az Ibelin pártiak táborán és vereséget mért rájuk. Ibelin János nem volt jelen, a fiatal Henrik király pedig épphogy megmenekült. Ezt követően Filangieri Ciprusra hajózott, csatlakozott a Szent Hilariónt ostromló Barlaishoz, egyesítve erejét az ottani lombard csapatokkal.
A szárazföldön ragadt ciprusiak mindent megtettek szigetük visszafoglalására. Henrik ciprusi birtokokat ígért azoknak, akik csatlakoznak hozzá, a genovaiaknak pedig adómentességet és városnegyedet ígért Nicosiában, Famagustában és Páfoszon ha segítik a vállalkozást. János és Henrik csapatai élén május 30-án hajózott ki Akkonból. Noha a császáriak serege többször akkora volt mint a ciprusi sereg, a ciprusiaknak sikerült partra szállni Famagustában, míg a császáriak folyamatosan hátráltak az általuk továbbra is ostromlott Szent Hilarión felé. Végül a császáriak – részben annak köszönhetően hogy rosszul választották meg a csata helyszínét – az Agridi csatában vereséget szenvedtek, és Szent Hilarión felszabadult.
Filangieri Kirénia várába menekült. A vár tíz hónapnyi ostrom után 1233 áprilisában megadta magát – azt követően, hogy a genovaiak újabb segítségével sikerült teljes tengeri blokád alá vonni. Filangierinek és Barlaisnak még volt alkalma Türoszba menekülni. A felek megegyezése nyomán a vár védői szabadon távozhattak és fogolycserére került sor Türosz és Ciprus között. Ezzel Ciprus Henrik fennhatósága alá került.
Kirénia ostroma alatt meghalt a királynő, Henrik felesége, a fiatal Montferatti Aliz. A harcokat megszakították, hogy a királynő holttestét Nicosiába szállíthassák. Férje vélhetően ekkor látta őt először: házasságkötésükkor Aliz még meg sem érkezett a szigetre, amikor pedig megérkezett, férje már a szárazföldön volt.[5]
1246-ban meghalt Henrik anyja, Champagne-i Aliz, aki a Jeruzsálemi Királyság régense volt és ezzel fia a lett a régens. Henrik hatalmát Jeruzsálemben nem közvetlenül, hanem kinevezett baillin keresztül gyakorolta.[6]
Henrik első felesége halála után még kétszer nősült, és egy gyermeke született. Második felesége I. Hetum örmény király testvére, Stefánia volt, akivel 1237-ben kötöttek házasságot.[7] Házasságukból gyermek nem született. Harmadik felesége Antiochiai Plaisance, V. Bohemond antiochiai herceg lánya volt, akivel 1251-ben kötöttek házasságot. Házasságukból egy gyermek Hugó született, aki apjához hasonlóan került a trónra: apja halála után mindössze néhány hónaposan lett Ciprus királya (és a Jeruzsálemi Királyság régense) és helyette anyja lett a régens.[8]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
