I. Dárajavaus perzsa király
perzsa nagykirály / From Wikipedia, the free encyclopedia
Dárajavaus (óperzsa 𐎭𐎼𐎹𐎺[𐏃]𐎢𐏁 Da-a-ra-ya-va(-ha)-u-ša,[1] normalizált alakban Dārajava(h)uš, ismert hellenizált alakban ógörögül: Δαρειος, azaz I. Dareiosz, elterjedt latinos írásmóddal Darius, magyarosan Dárius, perzsául: داریوش, [dɔːriˈuːʃ], babiloni Dariamuš, elámi Dariyamauiš, arameus Dryhwš, héberül: דַּרְיָוֶשׁ Daryaweš, i. e. 549 – i. e. 486 októbere) Vistászpa (Vištāspa, Hüsztaszpész) fia, Hakhámanis (Haxāmaniš, Akhaimenész) leszármazottja, perzsa nagykirály volt i. e. 522. szeptember 29. és i. e. 486 októbere között.[2][3]
![]() | A cikk ékírásos karaktereket tartalmaz. Speciális támogatás nélkül az ékjelek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
I. Dárajavaus | |
![]() | |
Dárajavaus alakja a Dárajavaus-vázán | |
Perzsia királya | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 522. szeptember 29. – i. e. 486 októbere | |
Elődje | Bardíja |
Utódja | I. Khsajársá |
Egyiptom fáraója | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 522. szeptember 29. – i. e. 486 októbere | |
Elődje | Bardíja |
Utódja | I. Khsajársá |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Akhaimenida-ház |
Született | i. e. 549 |
Elhunyt | i. e. 486 októbere (63 évesen) |
Nyughelye | Naks-e Rosztem |
Édesapja | Vistászpa |
Édesanyja | Rhodoguné |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei | I. Khsajársá |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dárajavaus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
![]() | Ez a szócikk a perzsa királyról szól. Hasonló címmel lásd még: Dáriusz (keresztnév). |
Nagy államférfiként és jó szervezőként ismert uralkodó. Teljesen átalakította birodalma kormányzati rendszerét és jogi szabályait (a bizonyítás szabályozása, rabszolga-kereskedelem, vesztegetési ügyek és erőszakos cselekedetek elbírálása). Egyiptomban csatornákat építtetett, létrehozta a királyi utat. Az infrastruktúra fejlesztése révén fejlődött a kereskedelem is.
Hadvezérként, hódítóként közel sem volt olyan sikeres, mint II. Kurus. Hadserege csak görög segítséggel menekült meg a szkíták elleni hadjáratban. Többször is megpróbálta elfoglalni Görögországot, de i. e. 492-ben a flottája viharba került és megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét a marathóni csatában.
Maga rendelte el, hogy sírját Perszepolisztól nem messze, a Naks-e Rosztam-i, majdnem függőleges sziklafalba vágják. Az iránta és birodalmának gazdagsága iránt érzett nosztalgia halála után is fennmaradt; erre utal az „Erre még Dárius kincse sem lenne elég!” szólás. A magyar költészetben például Arany János Toldi című művében, a 12. ének 15. versszakában és Petőfi Sándor János Vitéz 11. fejezet 5. versszakában is szerepel a „Dárius kincse” kifejezés.