(1920–2008) magyar orvos, hematológus, egyetemi tanár, politikus, KB-tag From Wikipedia, the free encyclopedia
Hollán Zsuzsa (Révész Györgyné, R. Hollán Zsuzsa) (Budapest, 1920. október 26. – Budapest, 2008. október 31.) magyar orvos, hematológus, egyetemi tanár. Az orvostudományok kandidátusa (1956), az orvostudományok doktora (1970).
Szülei: Hollán (Blau) Henrik (1882–1971)[4] orvos, belgyógyász és Hornik Malvin (1887–1975)[5][6] orvos voltak.[7]Anyai nagyszülei Hornik Ármin (1852–1915)[8] kántor és Róth Katalin. 1944-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1945–1950 között a Szent Rókus Kórház II. Belgyógyászati osztályán segéd-, illetve alorvosként dolgozott. 1947-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi diplomát szerzett. 1950-ben belgyógyász vizsgát tett. 1950–1951 között az I. Belklinika gyakornoka volt. 1951–1954 között kórélettani aspiránsként tevékenykedett. 1954–1956 között a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetének tudományos munkatársa, 1956–1970 között főmunkatársa, 1970–1991 között tudományos tanácsadója volt. 1959–1985 között az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgató-főorvosa, a főigazgató általános helyettese, 1985–1990 között főigazgatója volt. 1970–1990 között az Orvostudományi Egyetem haematológiai tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1973–1982 között a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-től rendes tagja volt. 1975–1989 között az MSZMP KB tagja volt. 1976–1985 között a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének tagja volt. 1982–1986 között a Nemzetközi Haematológiai Társaság elnöke volt. 1988-tól az AIDS-egyesület elnöke volt. 1988–1989 között a KB Tudománypolitikai Munkaközösségének tagja volt.
Több mint 300 tudományos cikk, több könyvrészlet szerzője. A Haematológia című nemzetközi lap, az Orvosi Lexikon főszerkesztője volt. Az emberi vérfesték ősi alfa-lánca megkettőződésének első felismerője. Kutatási területe a haemoglobin és vérsejt membránszerkezete és működése, az immunreaktivitás, leukémia, vértranszfúzió.
1944-ben házasságot kötött Révész György (1915–1986) orvossal. Két gyermekük született: Révész Tamás (1945) orvos, az MTA doktora és Révész Mária (1946) orvos.
A vérsejtrendszer idegrendszeri szabályozása. I–II. kötet Monográfia és kand. értek (Budapest, 1955)
Az idegresectiós anaemia (MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztályának Közleményei, 1958)
Adatok a reticuloendotheliasis rendszer működése és a tumorfejlődés összefüggéseihez (MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztályának Közleményei, 1959; angolul: Acta Medica, 1959)
A mellékvesekéreg szerepe az idegresectiókat követő anaemia és trophikus zavarok kialakulásában (Stark Ervinnel, Orvosi Hetilap, 1959. 1.)
Trophikus fekély, mellékvese és flavonok (Orvosi Hetilap, 1960. 8.)
A csontvelő átültetéséről (Orvosképzés, 1961)
A csontvelő-transzfúzió néhány problémája – A vértranszfúzió korszerű problémái az OVSZ tízéves fejlődésének tükrében (Haematologia Hungarica, 1961)
Csontvelő-átültetés és leukaemia (Magyar Onkológia, 1961)
Az Országos Vérellátó Szolgálat 10 éves jubileumi kongresszusának előadásai. I–II. kötet. Főszerkesztő: Hollán Zsuzsa. Szerkesztő: Gerendás Mihály, István Lajos, Novák Ernő (Budapest, 1961)
A vérátömlesztés alapismeretei. Szerkesztette: Novák Ernővel (Az Egészségügyi Minisztérium kiadványa. Budapest, 1961; 2. javított kiadás: 1965)
Normális és idegresecált patkányok serumfehérje képe – A malignus reticulosis syndroma – A vér fibrinogén tartalmának gyors meghatározása (Haematologia Hungarica, 1962)
A vérsejtrendszer idegi szabályozása (Haematologia Hungarica, 1962 és Orvosképzés, 1962)
Műanyagszerelékek használata a vérkonzerválás és a vérátömlesztés gyakorlatában – A serumfehérje kép dinamikus változásával és lipaemiával járó „szőlőfürtsejtes” plasmocytoma (Solti Verával, Haematologia Hungarica, 1963)
A transzfúzió alapproblémái (1965)
Főbb transzplantációs antigének megoszlása „0” Rh0 (D) negatív magyar véradók között (Orvosi Hetilap, 1971)
Véradás, vérkonzerválás és vérátömlesztés (Langfelder Máriával, Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet Könyvtára. 1. Budapest, 1971)
Haemoglobinok és haemoglobinopathiák (1972)
A vérsejtek felépítése és működése (1980)
A transzfúzió indikációi (Orvosi Hetilap, 1988. 6.)
Management of Blood Transfusion Services (1990)
Szabad gyökök élettani, kórélettani szerepe és a kimutatásukra szolgáló módszerek (Klinikai és kísérletes laboratóriumi medicina, 1996)
Az Országos Vértranszfúziós Szolgálat története (Transzfúzió, 1999)
Az egészségügy az ezredfordulón Magyarországon (Magyar Tudomány, 2001)
A DNS-vizsgálatok helye a szakértői munkában (Lontainé Santora Zsófiával, Belügyi Szemle, 2002)
A „vérpótszerekről” jelenlegi ismereteink alapján (Orvosi Hetilap, 2003. 49.)