Holdon kitűzött amerikai zászlók
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Holdon kitűzött amerikai zászlók az Apollo-program keretében 1969-1972 között kitűzött hat amerikai zászlót jelentik, amelyeket az űrhajósok szimbolikus tevékenység során állítottak fel a holdfelszínen és hagytak hátra. Technikai oldalról a zászlók nylonból készültek és eloxált alumíniumrudakra feszítették őket (amelyekből a függőleges rúd teleszkopikus volt, míg a vízszintes fixen rögzített). A Holdra a holdkompok szállították őket minden esetben, az űrjármű lábán levő létrára erősített cső alakú tartóban, amely egyben hővédelemül szolgált a kb. 1100 °C-t elérő, a manőverező hajtóművekből kiáradó hő ellenében.
A zászlókat (illetve a rudazatot egyetlen, egységes szerelvényként értelmező készséget) Jack Kinzler, a houstoni Manned Spacecraft Center (ma: Lyndon B. Johnson Űrközpont) egykori műszaki vezetője tervezte és egyben felügyelte az előállításukat is. A leszállásokhoz összesen 7 zászlót használtak, ebből hat származott az amerikai kormányzati beszerzések katalógusából és egységesen 0,91x1,52 méter méretűek voltak, amelyek az Apollo–11 és –16 között repültek a Holdra (beleértve a végül a Holdra le nem szállt Apollo–13-at is), míg utolsóként az Apollo–17-re egy kissé nagyobb méretű – 1,8 m széles – változatot vittek, amely „használt” darab volt, mivel korábban az Apollo-11-el járt a Holdon, majd az összes repülés során ez a példány az űrközpont irányítótermében volt kifeszítve.