Hitler-kormány
a Német Birodalom 1933 januárjának a végén létrejött kormánya / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Hitler-kormány a Német Birodalom 1933 januárjának a végén létrejött kormánya volt, amelyet 1933. január 30-ától Adolf Hitler vezetett, miután birodalmi kancellárrá nevezték ki.[1] A kabinet megalakulása mindenekelőtt Franz von Papennek volt köszönhető, aki már január eleje óta közvetített Hindenburg megbízásából, a hivatalban levő kancellár, Schleicher háta mögött a náci párt és a DNVP (Német Nemzeti Néppárt) közös kormányzását illetően.[2] A kabinet először koalíciós kormányként állt fel, amelyet az NSDAP, a DNVP és további nemzeti konzervatív politikusok alkottak.
Hitler-kormány | |||||
A Weimari köztársaság 21. kabinetje (1933. január 30. – 1933. március 24.) A nemzetiszocialista Németország 1. kabinetje (1933. március 24. – 1945. április 30.) | |||||
A kabinet első ülése, 1933 | |||||
Megalakulása | 1933. január 30. | ||||
Feloszlása | 1945. április 30. | ||||
Időtartam | 12 év és 3 hónap | ||||
Adatok | |||||
Állam | Német Birodalom | ||||
Birodalmi elnök | Paul von Hindenburg (1933. január 30. – 1934. augusztus 2.) Adolf Hitler (1934. augusztus 2. – 1945. április 30.) | ||||
Kancellár | Adolf Hitler | ||||
Alkancellár | Franz von Papen (1933. január 30. – 1934. augusztus 7.) | ||||
Státusz a törvényhozásban | Kisebbségi kormányzás (1933. január 30. – 1933. március 5.) 248 / 585 Egyszerű többség (1933. március 5. – 1933. július 5.) 340 / 647 Egypártrendszer (1933. július 5. – 1945. április 30) 661 / 661 | ||||
Pártok | NSDAP Német Néppárt (1933. január 30. – 1933. június 27.; 1933. június 27-én feloszlatta magát) | ||||
Ellenzéki pártok | Ellenzéki pártok
| ||||
Ellenzék vezére | Az ellenzék vezérei
| ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hitler-kormány témájú médiaállományokat. |
A Reichstag 1933. február 27-ei felgyújtását követő kommunistaüldözés, és az 1933. március 5-ei parlamenti választások megváltoztatták a helyzetet: az NSDAP és DNVP ekkor már többséggel rendelkezett, azonban az 1933. márciusi 24-én megszavazott felhatalmazás alapján, amely négy évre diktatórikus teljhatalmat biztosított a kormánynak, a konzervatív koalíciós partner DNVP is feleslegessé vált.
A felhatalmazás előtt Hitler még a kabinet kezében hagyta a szakmai tanácsadást, de formális egyeztetések már akkor sem voltak. Amilyen mértékben Hitler kiépítette a kabineten kívüli hatalmi bázisát, olyan mértékben csökkent a kormányülések száma. Míg 1933 február/márciusában még 31 ülést tartottak, április/májusban már csak 16-ot, az év további részében és 1934-ben pedig összesen 42-t. A Hitler-kormány 1938. február 5-én gyűlt utoljára össze.[3] Hitler külön-külön kommunikált a miniszterekkel, részben közvetlenül, részben a birodalmi vagy pártkancellária közvetítésével. 1934-től kezdve a miniszterek gyakorlatilag a Führer és birodalmi kancellár parancsának végrehajtóivá váltak.
A kormányban kezdetben csak három NSDAP-tag volt: Hitler (kancellár), Frick (belügyminiszter) és Göring (tárca nélküli miniszter). Goebbels (tájékoztatás és propaganda) március 13-án került be. Áprilisban a hirtelen munkaügyi miniszterré kinevezett Franz Seldte belépett az NSDAP-be. A gazdasági miniszter, Alfred Hugenberg, akit külső szemlélők a kormány erős emberének tekintettek, 1933. június 29-én visszavonult. Ezt követően csak néhány párton kívüli maradt a kormányban.