Hernádfő

Története

1283-ban „Villa Wykardi” alakban említik először. 1499-ben a falu Varkocs Kristóf késmárki várkapitány bérelt birtoka volt. A 16. században elnéptelenedett. 1513-ban a savniki apát megbízásából a vlach jog alapján pásztornépekkel telepítették be. 1581-ben lakói református hitre tértek át. 1697-ben a jezsuiták szerezték meg, majd később a savniki apátság birtoka lett. 1735-ben 12 család élt itt, a jobbágyok elnyomása azonban elviselhetetlen volt. 1787-ben 115 házában 772 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIKARTÓCZ. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ Szepesi Püspökség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Lucsivnához 3/4 mértföldnyire; határja sovány, más javai középszerűek.”^[2]

1828-ban 183 háza volt 1329 lakossal, akik főként állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vikartócz, Szepes v. tót falu, Liptó vgye szélén: 1329 kath. lak., kath. parochiával. Határa sovány, de erdeje szép. F. u. a szepesi püspök. Ut. p. Lőcse.”^[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1410, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1712 lakosából 1574 szlovák és 128 cigány volt.

2011-ben 1842 lakosából 1562 szlovák és 132 cigány volt.

2021-ben 1856 lakosából 1807 (+6) szlovák, 16 (+377) cigány, 3 cseh és 30 ismeretlen nemzetiségű volt.^[4]

Nevezetességei

Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1781-ben épült.
Kápolnái 1896-ban épültek, a Rózsafüzéres Szűz Mária és a Szentlélek tiszteletére vannak szentelve.
Késő barokk kúriája 1776 és 1787 között épült. 1893-ban iskolává építették át.
Plébániája a 18. század második felében épült.
A községnek a népi hagyományokat ápoló folklórcsoportja működik.