Henryk Górecki
lengyel zeneszerző / From Wikipedia, the free encyclopedia
Henryk Mikołaj Górecki (Czernica, 1933. december 6. – Katowice, 2010. november 12.) lengyel zeneszerző, aki a lengyel avantgárd vezető alakjává vált a sztálinizmust követő kulturális enyhülés során.[1][2] Az 1950-es és 1960-as években keletkezett, Anton Webern hatását tükröző szeriális műveit a disszonáns modernizmushoz való ragaszkodás jellemzi, de impulzusokat kapott Luigi Nono, Karlheinz Stockhausen,[3] Krzysztof Penderecki és Kazimierz Serocki művészetéből is.[4] Ezt az irányt folytatta az 1960-években, de az 1970-es évek közepére áttért a kevésbé összetett spirituális minimalista hangzásra, melynek példája az átmeneti 2. szimfónia, illetve az igen népszerű 3. szimfónia (A fájdalmas dalok szimfóniája). Ez a stílus több jól elkülöníthető fázison keresztül fejlődött tovább, az olyan művektől, mint az 1979-es Beatus Vir,[5] az 1981-es a cappella himnuszon (Miserere) és az 1990-es Good Night-on[6] át az 1993-as Kleines Requiem für eine Polka[7] (Kis requiem egy lengyel lányért.[8]) című kompozícióig.
Henryk Górecki | |
1993-ban | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Henryk Mikołaj Józef Górecki |
Született | 1933. december 6. Czernica, Sziléziai vajdaság, Lengyelország |
Származás | lengyel |
Állampolgársága | lengyel |
Elhunyt | 2010. november 12. (76 évesen) Katowice, Sziléziai vajdaság, Lengyelország |
Sírhely | Cemetery on Sienkiewicza Street in Katowice |
Családja | |
Édesapja | Roman Górecki |
Édesanyja | Otylia Słota |
Házastárs | Jadwigą Rurańská |
Gyermekei | Anna Mikołaj |
Pályafutás | |
Tevékenység | zeneszerző, zenepedagógus |
Műfajok | szimfonikus művek, kórusművek, kamaraművek |
Hangszer | hegedű, zongora |
Híres művei | Fájdalmas dalok szimfóniája Beatus Vir Vonósnégyesek |
Díjak |
|
IPI névazonosító | 00012371428 |
Henryk Górecki aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Henryk Górecki témájú médiaállományokat. |
Neve az 1980-as évek második feléig szinte ismeretlen volt Lengyelországon kívül, az 1990-es évekre vált csak híressé.[9] 1992-ben, 15 évvel a komponálása után, a 3. szimfónia lemezfelvétele – a híres szoprán, Dawn Upshaw énekével – világszerte eladási és kritikai sikert aratott. A lemez a holokauszt áldozatainak emlékére jelent meg, és több mint egymillió eladott példányával jócskán meghaladta a 20. századi szimfonikus zeneművek felvételeinek tipikus eladási számait. Górecki maga is meglepődött a lemez népszerűségén és ezt mondta: „Az emberek talán megtaláltak valamit ebben a zeneműben, amire szükségük volt […] valahogy azt a hangot ütöttem meg, ami nekik hiányzott. Valami, valahol elveszett a számukra. Úgy érzem, ösztönösen tudtam, hogy mire van szükségük.”[10] E népszerűség azonban nem váltott ki további érdeklődést Górecki más művei iránt,[11] ő pedig szilárdan ellenállt a kísértésnek, hogy megismételje korábbi sikerét, vagy hogy kereskedelmi haszonra hajtson.
Eltekintve két rövid időszaktól, amikor Párizsban tanult, illetve Berlinben élt, életének legnagyobb részét Dél-Lengyelországban töltötte.