![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/50/Heinrich_Rudolf_Hertz.jpg/640px-Heinrich_Rudolf_Hertz.jpg&w=640&q=50)
Heinrich Hertz
német fizikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Heinrich Rudolf Hertz (Hamburg, 1857. február 22. – Bonn, 1894. január 1.) német fizikus, az elektromágneses hullámok felfedezője. Kezdetben építészmérnöknek tanult, majd a matematika, a fizika és a csillagászat felé fordult. Már fiatalon a kiemelkedő természettudósok közé sorolták, de korai halála megakadályozta munkásságának kiteljesítésében.
Gyors adatok
Heinrich Rudolf Hertz | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1857. február 22. Hamburg |
Elhunyt | 1894. január 1. (36 évesen) Bonn |
Sírhely | Ohlsdorfi temető |
Ismeretes mint | az elektromágneses hullámzás felfedezője |
Nemzetiség | német |
Házastárs | Elisabeth Hertz |
Szülei | Gustav Ferdinand Hertz |
Gyermekek |
|
Iskolái | |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Drezdai Műegyetem |
Más felsőoktatási intézmény | Müncheni Műszaki Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika, matematika |
Tudományos fokozat | egyetemi tanár |
Munkahelyek | |
Karlsruhei Műegyetem | tanár |
Bonni Egyetem | fizika professzor |
Más munkahelyek | Berlini Egyetem |
Szakmai kitüntetések | |
| |
Akadémiai tagság | Berlini Tudományos Akadémia |
Hatással voltak rá | |
Hatással volt | |
![]() | |
Heinrich Rudolf Hertz aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Rudolf Hertz témájú médiaállományokat. |
Bezárás
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f6/B%C3%BCste_von_Heinrich_Hertz_in_Karlsruhe.jpg/640px-B%C3%BCste_von_Heinrich_Hertz_in_Karlsruhe.jpg)
Összegyűjtött művei halála után, 1894-1895-ben jelentek meg három kötetben. Az ő nevét viseli a frekvencia (rezgésszám) mértékegysége, a hertz (Hz) és róla nevezték el a német Fraunhofer Intézet berlini Heinrich Hertz Híradástechnikai Intézetét. Unokaöccse Gustav Ludwig Hertz (1887-1975) is neves fizikus lett, akinek a munkásságát 1925-ben fizikai Nobel-díjjal ismerték el.