Harmadfokú egyenlet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A matematikában harmadfokú egyenlet minden olyan egyenlet, amelynek egyik oldala ekvivalens algebrai átalakításokkal nullává tehető (redukálható) úgy, hogy másik oldalán harmadfokú polinom szerepeljen.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fa/Polynomialdeg3.png/200px-Polynomialdeg3.png)
Ha az egyenlet egyismeretlenes, akkor ez azt jelenti, hogy a nullával szembeni oldalán az ismeretlen előforduló legmagasabb hatványa a köb (a köb a legmagasabb hatvány, ami szerepelhet, és az valóban szerepel is).
A harmadfokú egyenletek megoldása folyamatosan fejlődött az évszázadok alatt. Omar Hajjám – egy 11-12. századi perzsa tudós – olyan geometriai megoldást talált, amely körzővel és vonalzóval nem, csak egy kellően pontos parabola segítségével végezhető el. Az algebrai – azaz tetszőleges pontosságot lehetővé tevő, zárt alakú – megoldás 16. századi itáliai matematikusok nevéhez fűződik.
Az Itáliában kidolgozott általános algebrai megoldás jelentősége, hogy életre hívta a képzetes, ill. komplex számokat, kiteljesítette a számfogalmat, közvetve hatott a test- és csoportelmélet, a komplex függvénytan, a kvaterniók, a hiperkomplex számok megszületésére.