Harlekin
az olasz commedia dell’arte szolgafigurája / From Wikipedia, the free encyclopedia
Harlekin (/ˈhɑːrləkwɪn/; olaszul: arlecchino) az olasz commedia dell’arte legismertebb, Bergamo városához kötődő komikus szolgafigurája (zanni). Szerepét a hagyomány szerint Zan Ganassa olasz színész-rendező vezette be a 16. század végén, véglegesen Tristano Martinelli(wd) olasz színész népszerűsítette Párizsban 1584-1585-ben, és Martinelli 1630-ban bekövetkezett halála után vált törzsfigurává.
A harlekinre jellemző a kockás jelmez. Szerepe egy könnyed, fürge és ravasz szolga, aki rendszeresen úgy cselekszik, hogy meghiúsítsa gazdája terveit, és szellemesen és találékonyan üldözi saját szerelmét, Columbinát, gyakran versenyezve a szigorúbb és melankolikus Pierrot-val. Később a romantikus hős prototípusává fejlődik. Harlekin fizikai mozgékonyságát és szélhámos tulajdonságait, valamint nevét a középkori szenvedélyjátékok pajkos "ördögi" figurájától örökölte.
A harlekin karakter először Angliában jelent meg a 17. század elején, és központi szerepet kapott a Harlequinade származtatott műfajában, amelyet a 18. század elején John Rich fejlesztett ki.[2] Ahogy az angol drámai műfajú pantomim Harlequinade része fejlődött, a Harlequint rendszeresen párosították a Bohóc karakterrel. Ahogyan Joseph Grimaldi(wd) 1800 körül kidolgozta, a Bohóc lett a kifinomultabb Harlekin pajkos és brutális változata, aki inkább romantikus karakterré vált. A viktoriánus Angliában a harlekin karakter legbefolyásosabb alakítói William Payne és fiai, a Payne Brothers voltak, utóbbiak az 1860-as és 1870-es években tevékenykedtek.