Halasy-Nagy József
(1885–1976) magyar filozófus, filozófiatörténész, műfordító, egyetemi tanár / From Wikipedia, the free encyclopedia
Halasy-Nagy József, születési nevén Nagy József (Ercsi, 1885. május 2. – Hajdúszoboszló, 1976. május 6.[3]) magyar filozófus, filozófiatörténész, műfordító, egyetemi tanár, dékán, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem rektora.
Halasy-Nagy József | |
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből | |
Született | Nagy József 1885. május 2. Ercsi |
Elhunyt | 1976. május 6. (91 évesen) Hajdúszoboszló |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | filozófus, egyetemi tanár |
Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (1903–1907) |
Sírhelye | Farkasréti temető (27-5. sírbolt)[1][2] |
Filozófusi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Nyugati filozófia XX. század | |
Iskola/Irányzat | Erzsébet Tudományegyetem |
Érdeklődés | etika, pszichológia, logika, ismeretelmélet, filozófiatörténet |
Akik hatottak rá | Arisztotelész, Immanuel Kant |
Fontosabb művei | Arisztotelész: Metafizika (fordítás; 1936) Magyar önismeret: politikai olvasókönyv önmagukat kereső magyarok számára (1939) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Halasy-Nagy József témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Anyja Tóth Lídia, apja pedig Nagy József uradalmi bognármester volt. Szülei hatodik gyermekeként született, de ő volt az első, aki megérte a felnőttkort. Utána még két testvére született. A gimnázium nyolc osztályát három helyen végezte el, családja anyagi nehézségei okozták az iskolaváltásokat, végül 1903-ban a debreceni református kollégiumban színjeles eredménnyel érettségizett. A budapesti Pázmány Péter egyetemre jelentkezett, eredetileg a német szakot választotta, de magyar-latin-görög szakra irányították át. Az első évben az Eötvös Kollégiumban fél tandíjas lett. Ebben az időszakban voltak a kollégium tagjai Szekfű Gyula, Szabó Dezső, Balázs Béla és Kodály Zoltán is. Az első év után sikertelenül folyamodott ingyenes helyért, így meg kellett válnia a kollégiumtól, s egyben a magyar szakot is leadta. A második évben házitanítóként tartotta fenn magát, majd 1905-ben pályázat útján elnyerte a kiskunhalasi református gimnázium helyettes tanári állását. Egy év múlva véglegesítették, így az egyetemet a harmadik évtől távhallgatóként végezte el. Érdeklődése szinte teljesen a filozófia felé fordult, amit az is tanúsít, hogy 1907-ben doktori értekezését is filozófiából írta. 1908-tól rendes tanárrá nevezték ki a kiskunhalasi gimnáziumban. Ekkor kezdte írni könyvismertetéseit és cikkeit, amelyek sorra jelentek meg az Irodalomtörténeti Közleményekben, a Budapesti Szemlében és az Athenaeumban. Pauler Ákos pozitív hangú bírálatot írt értekezéséről, Alexander Bernát pártfogását is élvezve magántanári habilitációt tervezett az ambiciózus fiatalember, aminek feltétele egy nagyobb lélegzetű munka volt. A kötet kiadása a háború kitörése miatt késett, így csak könyve megjelenése után, 1916-tól szerzett egyetemi magántanári képesítést a budapesti egyetemen A francia filozófia története az újkorban c. tanulmánya alapján. Filozófiával, filozófia történettel és filozófiai művek fordításával foglalkozott. Egyszerre volt az antik bölcselet tudós kutatója, Arisztotelész műveinek fordítója és a modern filozófiai áramlatok (Immanuel Kant és az újkantiánus filozófia) közvetítője, értelmezője, magyarázója.