![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4d/Akashi_Gidayu_writing_his_death_poem_before_committing_Seppuku.jpg/640px-Akashi_Gidayu_writing_his_death_poem_before_committing_Seppuku.jpg&w=640&q=50)
Halálversek
From Wikipedia, the free encyclopedia
A halálversek az ázsiai kultúrák költészetének egy műfaja, amely főként Japánban, valamint a kínai történelem egyes időszakaiban, illetve a Csoszon-dinasztia korában Koreában volt jellemző. Témájuk általában a halál – legyen szó a költő haláláról, vagy csak a halálról általánosságban – amit az életről alkotott jelentőségteljes gondolatokkal egészítenek ki.
![]() | Lásd még: Christian Morgenstern |
![]() | Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és a keleti névsorrend szerint szerepelnek. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4d/Akashi_Gidayu_writing_his_death_poem_before_committing_Seppuku.jpg/640px-Akashi_Gidayu_writing_his_death_poem_before_committing_Seppuku.jpg)
A halálversek írása eredetileg a zen buddhizmustól ered.
Buddhista tanítások szerint a létezés három jellemzőjét (三法印 szanbóin) kötik össze ezekben a versekben, különösképp, hogy az anyagi világ átmeneti és állandótlan (無常 mudzsó), ezért a ragaszkodás végül dukkhához, szenvedéshez vezet (苦 ku), így végül a valóság bizonyos értelemben maga a hiány, az üresség, a Súnjata (空 kú). Ezeket a verseket idővel azonosították az írástudó, spirituális, uralkodó társadalmi rétegekkel, mivel általában költők, harcosok, nemesek vagy buddhista szerzetesek írták őket.
A halál idején írott, életen és halálon, mulandón és átmenetin elmélkedő írások a kelet-ázsiai kultúra egyedülálló része. Kapcsolatba hozható a buddhizmussal, Japán misztikus Zen buddhizmusával, Kína Csan buddhizmusával és Korea seon buddhizmusával. A buddhizmus már a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett a halállal kapcsolatos tudatosságra, mert a Buddhát is a halál ébresztette rá a világi aggodalmak és örömök hiábavalóságára is.
A halálversekben megjelenik egy új fajta megvilágosodás (japánul szatori, kínaiul wu) és például szolgálhat az „örök magányra” is, amely megtalálható egyaránt a zen szívében és az új nézőpontok, életszemléletek keresésében is. Egy vallástudományok összehasonlítására specializálódott tudós, Julia Ching szerint a japán buddhizmusban „annyira szoros kapcsolatuk van a halottak emlékével és az ősi kultuszokkal, hogy a családok igen gyakran díszes szentélyeket építenek felmenőiknek saját otthonaikban, melyeket Bucudannak neveznek, amely szó szerint annyit tesz; buddhista oltárok”. Japán egy sajátossága, hogy bár sintó esküvők a szokásosak, gyász idején, illetve temetkezési szokások szempontjából a buddhizmushoz fordulnak.
A halálversek írása a társadalom írástudói, az uralkodó osztály, a szamurájok, valamint a szerzetesek szokása volt. A nyugati közönség/világ a második világháború idején ismerhette meg ezt a műfajt először, amikor a japán katonák, szamuráj kultúrájuk örökségén felbátorodva verseket írtak az öngyilkos küldetéseik és más csaták előtt.