![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c7/Vitaut_gruenwald_matejka.jpg/640px-Vitaut_gruenwald_matejka.jpg&w=640&q=50)
Grünwaldi csata
From Wikipedia, the free encyclopedia
A grünwaldi csata vagy tannenbergi csata (lengyelül Bitwa pod Grunwaldem, litvánul Žalgirio mūšis németül Schlacht bei Tannenberg 1410. július 15-én a Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelme a Német Lovagrend hadai fölött, amely terjeszkedésével már közel másfél évszázada fenyegette a két államot, továbbá más országokat is, mint az orosz fejedelemségeket. A csatát Grünwald (Grunwald), Tannenberg (Stębark), Faulen (Ułnowo) és Ludwigsdorf (Łodwigowo) falvak közötti területén vívták.
- Az első világháború alatt, 1914. augusztus 27-30-án történt ugyanitt az ún. második tannenbergi ütközet a német és az orosz csapatok között.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Grünwaldi csata | |||
![]() | |||
Konfliktus | Lengyel–litván–lovagrendi háború (1409–11) | ||
Időpont | 1410. július 15. | ||
Helyszín | Észak-Lengyelország, a mai Varmia-mazúriai vajdaság (a történeti Poroszország, a Teuton lovagok állama), Grünwald (Grunwald), Tannenberg (Stębark), Ludwigsdorf (Łodwigowo), Faulen (Ułnowo) községek ölelte területen | ||
Eredmény | Döntő lengyel-litván győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Grünwaldi csata témájú médiaállományokat. |
Az ütközet az 1409–11-es lengyel–litván–lovagrendi háború keretében zajlott és a lengyel-litván szövetséges hadak győzelmével zárult. A grünwaldi ütközet a középkor egyik legnagyobb és legvéresebb ütközete volt, egyes források szerint majdnem negyvenezren haltak meg a harcokban. A győzelem következtében a lovagrend ereje megtört, és ez véget vetett terjeszkedésének, az ún. Drang nach Ostennek.
A csatatéren számos nép csapott össze. A szövetséges sereg egy részét oroszok tették ki.[1] A más nemzetiségű hadak némelyikét saját uralkodójuk vezette. A litvánok tatár lovassága élén Dzsalál ad-Dín, az Arany Horda majdani kánja állt. A lengyel had soraiban harcoló moldvaiakat Sándor fejedelem (rom.: Alexandru cel Bun) vezérelte.
A győztesek ugyanakkor a lovagrend központját, Marienburgot (Máriavár) nem tudták bevenni, egyfelől azért, mert a győzelmüket áldomással ünnepelték, másrészt annyira kimerültek, hogy pihenőt kellett tartaniuk.[2] Az sem kizárt, hogy jelentős számú veszteségük pótlása és a sorok rendezése is időbe telt.