Gitáreffektek
elektromos gitár hangzásának módosítása From Wikipedia, the free encyclopedia
elektromos gitár hangzásának módosítása From Wikipedia, the free encyclopedia
Az elektromos gitárok kimeneti jele rendkívül alkalmas arra, hogy különféle áramkörök segítségével megváltoztassuk a hangszer eredeti, standard hangképét. Ezeknek a technológiáknak az összességét, illetve magukat a kapott hangzásokat hívjuk összefoglaló néven gitáreffekteknek.[1]
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A dinamikaszabályozó effekteket a hangkép kiegyenlítéséért és/vagy szabályozásáért hozták létre.
A Compressor (kompresszor) egy megadott hangerő- és frekvenciatartományban gyakorol hatást a hangképre, alapvető működése szerint a kisebb szinuszgörbéjű hangok értékét növeli, a nagyobbakét pedig csökkenti; az egymáshoz közelítő szinuszcsúcsok így hozzávetőlegesen állandó hangerőérzetet biztosítanak. A túlzó mértékben használt, vagy rossz paraméterekkel beállított kompresszor tönkreteheti a hangszeren történő szándékos dinamikaváltásokat és a gitározás esetlegességének „élő” ízét is, de bizonyos játékstílusoknál (ritmusgitározásnál, tappingelésnél) előszeretettel használják az egyenletes hangkép elérésének érdekében.
A Limiter (korlátozó) hasonló elven működik, de csak egy megadott hangerőküszöb átlépésekor lép életbe, és csak a határérték feletti hangokat modulálja. A limiter használatával elkerülhető, hogy a gitár a megadott paraméterek feletti hangerőn szólaljon meg. A küszöbérték alatti hangerőn megszólaló hangokra az effekt nincs hatással, vagyis az erőteljesebb pengetések csúcsa mindig ugyanakkora, míg a halkabb hangoknál tud érvényesülni a szándékos dinamikaváltás.
Az Anti-feedbacker (gerjedésgátló) egy visszacsatolás-gátló effekttípus, amely a limiterek családjába tartozik, és a feedbackerek elvének az inverzében működik. Ha bizonyos hangfrekvenciákon nem kívánt gerjedés következik be a gitár hangszedője és az erősítő hangszórója miatti kölcsönhatás révén, akkor az anti-feedbackerrel lehet visszacsatolás-gátlást elérni a kívánt hangtartomány szűrése segítségével.
Az Equalizer (röviden EQ) a teljes hallható hangtartomány különböző frekvenciáinak kiemelésére, illetve tompítására szolgál. Keverőpultokon és professzionális stúdióeffekteken állítható akár több kívánt résztartomány szélessége és azok decibelben mért modulálása is, a gitárokhoz készült padlóeffektekben viszont általában csak a hangszer jellemzőihez igazított paramétereken lehet állítani. A mély- és magasvágóval ellátott Equalizerek a megadott értékek alatti és feletti tartományokat teljes egészében eltávolítják a végeredményként kapott hangszínből.
A hangszínszabályzók (érzetben) korrigálhatják a gitár hangképének hiányosságait, a jellemző frekvenciák tompításával megelőzhetik a potenciális gerjedést, elősegíthetik a variábilis játékstílust (például szólónál a középtartományok megfelelő kiemelésével), végső soron pedig az egyéni elvárások szerinti, kiegyenlített, a hangszer és az erősítő jellegzetességeihez igazodó hangszínt hozzák ki a gitár hangzásából. Az hangszínszabályzó a többi padlóeffekthez hasonlóan ki-be kapcsolható egy kontrollgomb segítségével.
A Wah egy keskeny sávú, modulálható szűrő. A magyar terminológiában is meghonosodott angol eredetű elnevezés egy hangutánzó szó, amely az effekt hangzását imitálja (próbáljuk csak kimondani: vah-vah). A legelterjedtebb Wah-effektek egy taposópedálból és egy ahhoz erősített fogaslécmechanikából állnak. A függőlegesen mozgó fogasléc egy hozzá kapcsolódó potméter ellenállását változtatja, aminek eredményeképpen 200-2500 Hz-es tartományban variálható fázis- és amplitúdómodulált, „hápogás-, illetve ugatásszerű” hangot kapunk. A pedál kontrollgombjával az effekt ki-bekapcsolható, a bekapcsolt effekt a pedál változó mértékű és ütemű mozgatásával pedig szabadon, játék közben modulálható. A nem-mechanikus elven működő Wah-pedálok ugyanezen az eljáráson alapulnak, azzal a különbséggel, hogy a fogasléc és a potenciométer helyett vagy egy szűkíthető blendével, fényvezérléssel és fotoellenállással vagy mágneses alapon (pl. hall szenzorral) operálnak. Használatuk kevésbé elterjedt, mivel a megbízhatóság, a hosszabb élettartam és a zajmentesség ellenére nem képeznek igazán karakteres effekthangot, és nagyobb az előállítási költségük.
Az Auto-Wah vagy egy alacsonyfrekvenciás oszcillátor (LFO) jele vagy a bemenő jel burkológörbéje alapján változatja a szűrő középfrekvenciáját. Ez utóbbit nevezik Touch-Wah-nak (Érintős-Wah) illetve burkológörbe-vezérelt szűrőnek (envelope controlled filter, envelope follower filter) is.
A Flanger változó visszhangos jelet kever az eredeti hanghoz, lyukak sorozatát hozva létre a frekvenciaspektrumon. A flanger számos lyukat (vágási sávot) eredményez, és azok közt a frekvenciacsúcsok harmonikusan összekapcsolódnak.
A Phaser jellegzetesen hullámzó, huhogó hangot ad. Tiszta hangzásnál az effekt nem túl nyilvánvaló. Hangja úgy keletkezik, hogy automatikusan "lyukakat" (a csúcs ellentettje: egy szűk frekvenciatartomány megvágásával keletkezik.) mozgat fel és le a frekvenciaspektrumon, a beállított mértékben. A phaser szabályosan helyezi el a lyukakat a spektrumon – ez lényeges különbsége a visszhang alapú flanger-rel szemben, ahol a lyukak harmonikusan összefüggenek.
A Chorus (kórus) effekt ugyanúgy működik, mint a flanger, és hasonló hangot is eredményez, ám hosszabb visszhangértéket használ, így a hang "teret" érzékeltet, ami sztereo módban különösen hatásos. Feedback (visszacsatolás) alig, vagy egyáltalán nem jellemző, tehát igen szelíd effekt. Vibratoval keveri a különféle visszhangozott jelet az eredetivel, így számtalan, harmonikusan kötődő lyuk jön létre a spektrumon.
A Panner a sztereo set up-oknál a balance-ot tolja el jobbra -balra állítható sebességgel.
A Rotary Speakera Leslie által a Hammond orgonákban használt forgó hangszórókat szimulálja állítható sebességgel.
A Pitch Shifter (Hangmagasság-váltó) az eredeti hang magasságát előre beállítható mértékben lefelé vagy felfelé eltolja, és az eredeti hanghoz esetleg hozzákeveri. Ebben az esetben harmonikus effektek jöhetnek létre, mikor is egyetlen hang megszólaltatásával egész akkordokat / harmóniákat lehet képezni. Ide kell sorolni au ú.n. intelligens pitch shiftereket, melyeket a harmónia felépítés szabályai szerint előre be lehet programozni (Eventide, Intellifex).
Az Octaver (Oktávozó) + – egy – két oktávot generál az eredeti hanghoz (a Pitch Shifter elődje)
A multieffektek tulajdonképpen kompakt rendszerben kínálnak több különálló effektpedált. Áruk emiatt lényegesen olcsóbb, mintha az általuk lefedett teljes hangzásspektrumot külön pedálokból állítanánk össze. A multieffektek hátránya – főleg az alsóbb kategóriásoké – hogy analóg megszólalás helyett digitális modellezést használnak, amely egy adott mintavételezés (régebben 16 bit, ma már elterjedten 24 bit) korlátai közül nem tud kitörni. Ez az eljárás a bemenő "tiszta hangokhoz" képest érezhetően gyengébb minőségű "effekthangokat" hoz létre, főleg a distortion- és az overdrive-típusú effektek terén. A professzionális multieffektek csak részben működnek digitális elven, sőt, a hűebb hangzás érdekében esetenként már ahhoz hasonló beépített elektroncsöveket is tartalmaznak, amelyekkel a komolyabb csöves erősítők előfokrendszerében találkozhatunk. Ezek az elektroncsövek felharmonikusokkal dúsítják, ezáltal teltebbé teszik a megszólaló gitárhangot, kiegyenlítik a jelszintkülönbségeket, analóg kompresszorként funkcionálnak, és állítható túlvezérlésküszöbbel modulálják a hang tisztasága és karcossága közötti arányt.
Felépítés szerint alapvetően két típusú multieffekt létezik, a padlóeffekt és a rack-es effekt. A padlóeffekt egy 2-10 vezérlőkapcsolóval ellátott, a vezérelt áramkörökkel közös dobozba épített típus, míg a rack-es effekt két különálló készülékből álló rendszer. Ennél a vezérlést általában egy univerzális (effektekhez, billentyűs hangszerekhez, samplerekhez, vagy akár számítógépekhez is csatlakoztatható) MIDI-pedál biztosítja, míg az effekt egy szabványméretű (1U, 2U, 3U, stb.), emiatt horizontálisan könnyen bővíthető tartórendszerbe, a rack-állványba van ágyazva. A színpadra szánt modellek az erős igénybevétel miatt masszív, fémvázas borítást szoktak kapni.
Mindkét típusban közös, hogy az egyes effekteket variálható sorrendben hozzá lehet rendelni effektláncokhoz, amelyek a sorba kötött, különálló analóg pedálok úgynevezett "kisvasútjának" digitális változatát jelentik. A könnyű szállíthatóság, az egyszerű kezelhetőség, és az olcsó előállítási költség és a felhasználók kompakt igényei miatt a vezető gyártók hamar felismerték, hogy komoly üzleti perspektíva van a multieffektek gyártásában. Manapság több tucat márkából lehet százas nagyságrendben típusokat válogatni, az egészen egyszerű, 8-10 áramkörös pedáloktól kezdve a legösszetettebb stúdióeffektekig bezárólag.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
