kerékpáros körverseny Olaszországban From Wikipedia, the free encyclopedia
A Giro d’Italia a második legrangosabb kerékpáros körverseny a Tour de France után, amelyet évente rendeznek meg. A kerekesek három héten keresztül járják be elsősorban Olaszországot, de környező, sőt távolabbi országokat is érinthetnek (például 2012-ben Dániából indultak). Az egyes etapok különbözőek, vannak sík szakaszok sprinthajrával és hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval, illetve csapat- és egyéni időfutamok is.
Giro d’Italia (Giro) | |
Fausto Coppi emlékmű a Pordoi-hágón | |
2022-es Giro d’Italia | |
Címvédő | Jai Hindley (2022) |
Legtöbb győzelem | 5 győzelem: Alfredo Binda Fausto Coppi Eddy Merckx |
Adatok | |
Sportág | országútikerékpár-versenyzés |
Ország | Olaszország |
Időpont | minden év május-júniusa |
Első esemény | 1909 |
Eddigi események száma | 105 (2022) |
A Tour de France-szal és Vuelta ciclista a Españával együtt része a kerékpárosok legtekintélyesebb háromhetes versenyeinek, a Grand Tournak.[1]
Az első versenyt 1909-ben rendezték a La Gazzetta dello Sport sportújság szervezésében,[2][3] jelenleg ezt a feladatot az RCS Sport társaság végzi.[4][5] A versenyt 1909 óta minden évben megrendezték, kivéve a két világháború alatt.[2] Kezdetben szinte csak olaszok versenyeztek, de a verseny népszerűségének és elismerésének növekedéseként a mezőnyben az egész világról jelentek meg kerékpárosok. A körverseny a UCI World Tour része.
A Tour de France-szal (francia körverseny) és a Vuelta a Españával (spanyol körverseny) együtt a Giro d’Italia egyike a három nagy körversenynek (Grand Tour, GT), amelyek a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) versenynaptárában is szerepelnek.
A Giro rendezője az RCS Sport, amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Milánói maraton.
Rendszerint május végén, június elején rendezik meg. Míg az útvonal minden évben más, a verseny felépítése nem változik: legalább két időfutamot tartalmaz, illetve áthaladnak az Alpokon,[6] beleértve a Dolomitokat is. Hasonlóan a többi Grand Tour versenyhez a Giro is 21 szakaszból áll, amit 23 nap alatt teljesítenek (két pihenőnap van).
Közel fél évszázadig, a verseny Milánó városából rajtolt és ért célba, a város, ahol a Gazzetta dello Sport székhelye van.[7][8] 1911-ben kivételt téve a Giro Róma városából indult és ide is ért célba, Itália egyesítésének 50. évfordulójára.[9] A kivétellel a milánói rajt és cél a Giro d'Italia szabványa volt. Az 1960-as évek óta azonban az indulás helye minden évben megváltozott.[10] a cél olyan városokba látogatott el, mint Verona, Brescia, Trieszt, Torino és Róma.
A Giro d’Italia ( La Grande Partenza ) kezdete jelentős esemény, és a városok jelentős beruházásokra számítanak, remélve, hogy megtérítik a turizmus, az expozíció és egyéb előnyök költségeit. Rengeteg külföldi város részese kíván lenni a versenynek. Az első 47 kiírás során a verseny mindig Olaszországból rajtolt. 1965-ben volt az első külföldi kezdete a Gironak, San Marinóból.[11][12] Az Olaszországon kívüli rajt helyszínei:[13]
Minden szakasz idejét mérik, a célba érkezés után a versenyzők idejét hozzáadják az előző szakaszidejeikhez. Aki a legrövidebb idő alatt teljesítette az addigi versenyt, az vezet és veheti fel a rózsaszín trikót.[14] Ugyan a legnagyobb figyelem az összetettért folytatott harcot kíséri, vannak más versenyek is: a pontverseny a sprintereknek, a hegyi verseny a hegyimenőknek, a fiatalok versenye a 25 éven aluliaknak, illetve a csapatverseny. Minden csapatban néhány kerékpáros célja megnyerni az összetett versenyt, de vannak más versenyek is: pont, hegyi és a fiatalok versenye. A legrégebbi természetesen az összetett. Az ezen versenyek élén állók más-más színű trikót viselnek. Ha valaki több versenyben is vezet, akkor azt a trikót veszi fel, amelyik a legjelentősebb.
Az összetett verseny a legfontosabb, az élen álló viseli a Maglia rosát, a rózsaszínű trikót. Az eredményt az összesített idő alapján számolják ki: minden szakasz idejét mérik, majd ezeket összeadják, aki a legkisebb idővel rendelkezik, az vezet. Aki az utolsó szakasz után is felöltheti ezt a trikót, az a Giro d’Italia győztese. Minden szakasz végén az élen álló megkapja a trikót, amit a céltelepülés pódiumán adnak át. Ha több versenyt is vezet, akkor azokat a trikókat is megkapja, de a következő nap a rózsaszínt fogja viselni, hiszen az a legfontosabb. A trikó akár minden nap végén gazdát cserélhet.
A trikó színe a versenyt létrehozó olasz sportújságtól, a La Gazzetta dello Sporttól ered, mivel lapjai rózsaszínűek.[15] Először 1931-ben viselték, elsőként Learco Guerra, azóta a Giro jelképévé vált. A versenyzők rendszerint mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtovább megtartsák, ezzel népszerűsítve csapatukat és annak szponzorait. Eddig legtöbbször Eddy Merckx viselte, 78 szakaszon keresztül (nem egyhuzamban).[16][17][18] A legtöbb győzelem eddig öt volt, ez három embernek is sikerült: Alfredo Bindának, Fausto Coppinak és Eddy Merckxnek.[19]
Az összetett versenyben nem mindig az időt mérték. Az első Girón a szervezők úgy döntöttek, hogy a pontrendszert használnak az időrendszer helyett, az 1904-es Tour de France botránya miatt.[20] Ezen felül azért is választották ezt a rendszert, mert olcsóbb volt a versenyzők helyezéseit számolni, mint mindenki idejét minden szakaszon mérni. Minden etap végén összeadták a versenyzők helyezéseit, és akinek a legkevesebb pontja volt, az vezetett; például ha valaki az első szakaszon a második, a második szakaszon pedig a harmadik helyen végzett, akkor öt pontja volt. A következő évben változtattak a rendszeren: az 51. helytől mindenki 51 pontot kapott, míg az első ötven versenyző pontozása nem változott.[21] Ez a rendszer egészen 1912-ig állt fenn, amikor is a csapatok kerültek középpontba, továbbra is megtartva a pontrendszert.[22] 1913-ban visszatértek az 1911-es rendszerhez. 1914-ben a szervezők ismét változtattak, létrehozták a mai rendszert, ahol a versenyzők szakaszonkénti összideje számít.[23]
Vannak időbónuszok is, első néhány beérkező kap:[24]
A hegyi verseny a második legrégibb verseny a Girón, először az 1933-ban avattak bajnokot, Alfredo Bindát.[15][25] Legtöbb alkalommal (hétszer) Gino Bartali nyert. A verseny során pontok járnak azért, ha valaki elsőként mászik meg egy jelentős hegyet, de néhány utána lévő is kap pontot, annál kevesebbet, minél hátrább van. A pontok száma attól függően változik, hogy milyen meredek, illetve hosszú egy hegy.[14]
Az 1974-es Giróig nem volt trikója a hegyi versenyt vezetőnek, azonban ebben az évben a szervezők úgy döntöttek, hogy a legjobb hegyimenő zöld trikót kap. Ez egészen 2012-ig így maradt, amikor a verseny szponzora, a Banca Mediolanum további négy évre meghosszabbította a támogatását és kérésére kékre változtatták a zöld trikót.
A Girón négyféle kategóriájú hegy van, a legkönnyebb 4. kategóriától, a legnehezebb 1. kategóriáig. Ezenfelül van még a Cima Coppi, a legmagasabb pont, amit elérnek; ez több pontot ér, mint bármely más 1. kategóriás emelkedő. A pontok elosztása a következő (2014-ben):[26]
A hegyi trikót az a versenyző viseli, aki a nap elején a legtöbb hegyi ponttal rendelkezik. Ha egy biciklis kettő vagy több kategóriát is vezet, akkor ezt a trikót a második viseli, de a Giro végén az kapja meg, akinek a legtöbb hegyi pontja van. Pontegyenlőség esetén dönt:[26]
Főképp azok a biciklisek, akik se nem jó sprinterek, se nem kifejezetten jó időfutammenők, ezt a típusú versenyt próbálják megnyerni.
A pontverseny a harmadik legrégibb verseny a négy közül, melyekben még ma is avatnak bajnokot. Először 1966-ban rendezték meg, azzal a céllal, hogy több sprintert vonzzon; elsőként Gianni Motta nyert.[15][27] Pontokat azok a versenyzők kapnak, akik elsőként érnek célba a szakasz végén, vagy részhajrákban (nincs minden szakaszon). Az élen álló az a versenyző, aki a nap elején a legtöbb ponttal rendelkezik; akinek a Giro végén a legtöbb van, az nyeri a pontversenyt. Eddig ketten nyerték meg négyszer is: Francesco Moser és Giuseppe Saronni.[19]
Minden szakaszgyőzelem, a szakasz kategóriájától függetlenül, 25 pontot ér, a második helyezett 20-at, a harmadik 16-ot, a negyedik 14-et, az ötödik 12-t, a hatodik 10-et, innentől minden további eggyel kevesebbet, végül a tizenötödik egyet kap.[24] Ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy egy „igazi” sprinter nyeri meg a pontversenyt. Továbbá egyes szakaszokon van egy vagy több részhajrá is, amikor az első hat leghamarabb beérőt jutalmazzák (8, 6, 4, 3, 2, 1 pont elosztásban). Ezeket a pontokat számolják egy külön versenyhez, a TV versenyhez (Traguardo Volante, vagy "repülő sprinter"). A kiosztott pontok a következők:
Az első évben még nem volt külön trikója a pontverseny élén álló versenyzőnek. 1967-től piros trikót adtak, azonban ezt 1969-ben a ciklámen színű váltotta fel. Ez egészen 2010-ig maradt így, amikor a szervezők visszatértek a piroshoz; a visszatérés oka volt, hogy a három kisebb verseny trikója az olasz zászló három színe legyen.[28]
A fiatalok versenyén azok a kerékpárosok vehetnek részt, akik még 25 éven aluliak.[14][29] A verseny felépítése ugyanolyan, mint az összetetté; minden szakasz idejét mérik, a nap végén összeadják, s a legkisebb idővel rendelkező vezet. Az élen álló fehér trikót visel.
Először az 1976-os Girón avattak ebben a versenyben bajnokot, Alfio Vandit (összetettben a hetedik helyen végzett). 1995-től 2006-ig nem rendezték meg, 2007-ben hozták vissza, azóta minden évben volt. Eddig két embernek sikerült megnyernie a fehér és rózsaszín trikót ugyanabban az évben: Evgeni Berzinnek 1994-ben és Nairo Quintanának 2014-ben. Két kerékpáros tudott kétszer is győzelmet aratni ebben a versenyszámban, Vladimir Poulnikov és Pavel Tonkov.[19]
A Girón kétféle csapatversenyt is rendeznek: a "Trofeo Fast Team"-et (leggyorsabb csapat) és a "Trofeo Super Team"-et (szuper csapat). A régebbi a Trofeo Fast Team, ezt már az első Girón is megrendezték; ekkor az Atala nyerte. Az eredmény ebben a versenyben a következő alapján születik: minden csapat legjobb három kerékpárosának idejét összeadják, s amelyik csapatnak a legkisebb ideje van, az vezet.[14] A versenyt sokáig csak csapatversenynek hívták, amíg 1994-es Giro d’Italiára a szervezők meg nem változtatták Trofeo Fast Teamre.
A Trofeo Super Team első ízben az 1993-as Giro d’Italián szerepelt. A nevét 1994-ben kapta, azóta ezt használják. Elsőként az Ariostea nyerte meg. Ez a verseny egy csapat pontverseny, amelyben az első 20 célba érkező kap pontot (az első húszat, majd helyezésenként eggyel csökken, végül a huszadik egyet); ezek csapatonként összeadódnak, akinek a legtöbb van a végén, az nyer.
Más kevésbé ismert versenyeket is rendeznek a Girón, amelyek vezetői nem viselnek különleges trikót. Ezek pontokon alapulnak, amelyeket a három hét alatt gyűjtenek.[14]
Minden tömegrajtos szakaszon van egy részhajrá, a Traguardo Volante, vagy T.V.. A T.V. bónusz másodperceket ad az összetettben, pontjai beleszámítanak a pontversenybe, illetve a T.V. versenybe – a részhajrá pontjai összeadódnak, akinek a legtöbb van, az vezet. Régebben különböző nevei voltak, s korábban időalapú volt. 2013-ban nevezték vissza sprint versennyé, amit ekkor Rafael Andriato nyert meg.
További verseny a Premio della Combattività (legaktívabb versenyző), amely nem a Tour de France piros rajtszámának hasonmása (amelynél azok a kerékpárosok kapnak pontot, akik részt vesznek szökésekben, agresszívek a verseny alatt), hanem egy sokkal kombináltabb verseny, amelynél a célba érkezéskor, a részhajrákkor és a hegyeknél szereznek pontokat. A befutónál az első hat beérkező (6, 5, 4, 3, 2, 1), míg a részhajráknál az első öt (5, 4, 3, 2, 1) kap; a hegyi pontok függnek a kategóriától is: a 3. kategóriásnál csak az első kettő (2, 1), a 2. kategóriásnál az első három (3, 2, 1), az első kategóriásnál, illetve a Cima Coppin az első négy (4, 3, 2, 1) beérkezőt jutalmazzák pontokkal.[14]
Az Azzurri d'Italia verseny hasonló a pontversenyhez, azonban itt csak a befutók számítanak és csak az első három kap pontot (4, 2, 1).[14] Legtöbbször Mark Cavendish nyerte meg.
A Trofeo Fuga Pinarello verseny jobban hasonlít a hagyományos legaktívabb versenyzőhöz; azok a szökevények kapnak pontot, akik legfeljebb 10 fős csoportban, legalább 5 km távolságban vannak; amennyi km-t megtesznek, annyi pontot kapnak.[14]
A csapatoknak adnak büntetőpontokat is kisebb technikai szabálytalanságokért; ez a Fair Play verseny, amelyet az nyeri, akinek a legkevesebb van a végén. 6 kategória van:
Pl.: 2013-ban a Cannondale nyert, ugyanis csupán 20 pontot gyűjtött össze.[14]
1946-ban jelent meg a fekete trikó (maglia nera), amelyet az a versenyző viselhette, aki az utolsó helyen állt az összetettben.[30] Néha szándékosan vesztettek el időt azért, hogy utolsó helyen állhassanak, és viselhessék a fekete trikót. Azonban a verseny rövid életű volt, utoljára 1951-ben rendezték meg. Elsőként Luigi Malabrocca nyerte meg, egyedüliként kétszer is "sikerült" neki (1946-ban és 1947-ben); utolsójára pedig Giovanni Pinarello győzedelmeskedett.
Az intergiro versenyben 1989-től avattak elsőként bajnokot, Jure Pavličot.[31] Minden szakaszon volt egy pont (kb. középen) ameddig mérték a versenyzők idejét; ezeket aztán összeadták, s az vezetett, aki a legkevesebb idővel rendelkezett.[32] Az élen álló kék trikót viselt.[33] Utoljára 2005-ben rendezték meg, amikor Stefano Zanini aratott győzelmet. Legtöbbször, háromszor Fabrizio Guidi nyert (1996, 1999, 2000).
Az 1985-ös Giro d’Italián avattak először bajnokot a kombinációs versenyen, melyet ekkor Urs Freuler nyert meg.[34] A verseny az összetett, a pont-, a hegyi versenyből és a részhajrákból számolják. Az első 15 kerékpáros kap pontot mind a négy kategóriában az etap végén (az első tizenötöt, a tizenötödik egyet), így egy nap akár 60 pont is összegyűjthető. 1988 után a verseny nem folytatódott, csupán 2006-ban tért vissza, amikor Paolo Savoldelli aratott győzelmet;[35] a következő évtől ismét nem rendezték meg. 1988-ban és 2006-ban is kék trikót viselt az élen álló.[36]
Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
---|---|---|---|
5 | Alfredo Binda | Olaszország | 1925, 1927, 1929, 1930, 1931, 1932, 1933 |
5 | Fausto Coppi | Olaszország | 1940, 1947, 1949, 1952, 1953 |
5 | Eddy Merckx | Belgium | 1968, 1970, 1972, 1973, 1974 |
3 | Giovanni Brunero | Olaszország | 1921, 1922, 1926 |
3 | Gino Bartali | Olaszország | 1936, 1937, 1946 |
3 | Fiorenzo Magni | Olaszország | 1948, 1951, 1955 |
3 | Felice Gimondi | Olaszország | 1967, 1969, 1976 |
3 | Bernard Hinault | Franciaország | 1980, 1982, 1985 |
Nemzet | Győzelmek | Legtöbb győzelem | Legutóbbi győzelem | |
---|---|---|---|---|
1 | Olaszország | 69 | Alfredo Binda, Fausto Coppi (5) | Vincenzo Nibali (2014) |
2 | Belgium | 7 | Eddy Merckx (5) | Johan De Muynck (1978) |
3 | Franciaország | 6 | Bernard Hinault (3) | Laurent Fignon (1989) |
4 | Spanyolország | 4 | Miguel Indurain, Alberto Contador (2) | Alberto Contador (2015) |
5 | Svájc | 3 | Hugo Koblet, Carlo Clerici, Tony Rominger (1) | Tony Rominger (1995) |
Oroszország | 3 | Jevgenyij Berzin, Pavel Tonkov, Gyenyisz Menysov (1) | Gyenyisz Menysov (2009) | |
7 | Luxemburg | 2 | Charly Gaul (1) | Charly Gaul (1959) |
Kolumbia | 2 | Nairo Quintana, Egan Bernal (1) | Egan Bernal (2021) | |
9 | Svédország | 1 | Gösta Pettersson (1) | Gösta Pettersson (1971) |
Írország | 1 | Stephen Roche (1) | Stephen Roche (1987) | |
USA | 1 | Andrew Hampsten (1) | Andrew Hampsten (1988) | |
Kanada | 1 | Ryder Hesjedal (1) | Ryder Hesjedal (2012) | |
Hollandia | 1 | Jan Janssen (1) | Tom Dumoulin (2017) | |
Egyesült Királyság | 1 | Chris Froome (1) | Chris Froome (2018) | |
Ecuador | 1 | Richard Carapaz (1) | Richard Carapaz (2019) | |
Ausztrália | 1 | Jai Hindley (1) | Jai Hindley (2022) |
Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
---|---|---|---|
4 | Francesco Moser | Olaszország | 1976, 1977, 1978, 1982 |
4 | Giuseppe Saronni | Olaszország | 1979, 1980, 1981, 1983 |
3 | Roger De Vlaeminck | Belgium | 1972, 1974, 1975 |
3 | Johan van der Velde | Hollandia | 1985, 1987, 1988 |
3 | Mario Cipollini | Olaszország | 1993, 1997, 2002 |
Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
---|---|---|---|
7 | Gino Bartali | Olaszország | 1935, 1936, 1937, 1939, 1940, 1946, 1947 |
4 | José Manuel Fuente | Spanyolország | 1971, 1972, 1973, 1974 |
3 | Fausto Coppi | Olaszország | 1949, 1949, 1954 |
3 | Franco Bitossi | Olaszország | 1964, 1965, 1966 |
3 | Claudio Bortolotto | Olaszország | 1979, 1980, 1981 |
3 | Claudio Chiappucci | Olaszország | 1990, 1992, 1993 |
Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
---|---|---|---|
2 | Vlagyimir Poulnikov | Szovjetunió | 1989, 1990 |
2 | Pavel Tonkov | Oroszország | 1992, 1993 |
2 | Bob Jungels | Luxemburg | 2016, 2017 |
2 | Miguel Ángel López | Kolumbia | 2018, 2019 |
Össz.[37] | Versenyző | Ország |
---|---|---|
42 | Mario Cipollini | Olaszország |
41 | Alfredo Binda | Olaszország |
31 | Learco Guerra | Olaszország |
30 | Costante Girardengo | Olaszország |
25 | Eddy Merckx | Belgium |
24 | Giuseppe Saronni | Olaszország |
23 | Francesco Moser | Olaszország |
22 | Roger De Vlaeminck | Belgium |
Alessandro Petacchi | Olaszország |
a félszakaszokat is beleértve
Össz.[38] | Versenyző | Ország |
---|---|---|
18 | Wladimiro Panizza (kétszer feladta a versenyt) | Olaszország |
16 | Franco Bitossi (négyszer feladta a versenyt) | Olaszország |
16 | Pierino Gavazzi (kétszer feladta a versenyt) | Olaszország |
16 | Roberto Conti (kétszer feladta a versenyt) | Olaszország |
15 | Roberto Poggiali (egyszer feladta a versenyt) | Olaszország |
15 | Gilberto Simoni (2-szeres girogyőztes, háromszor feladta a versenyt) | Olaszország |
15 | Andrea Noè (egyszer feladta a versenyt) | Olaszország |
Időkülönbség | Év | Győztes – második |
---|---|---|
11" | 1948 | Fiorenzo Magni – Ezio Cecchi |
12" | 1974 | Eddy Merckx – Gianbattista Baronchelli |
13" | 1955 | Fiorenzo Magni – Fausto Coppi |
16" | 2012 | Ryder Hesjedal – Joaquim Rodríguez |
19" | 1957 | Gastone Nencini – Louison Bobet |
1976 | Felice Gimondi – Johan De Muynck | |
28" | 1960 | Jacques Anquetil – Gastone Nencini |
2005 | Paolo Savoldelli – Gilberto Simoni |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Giro d'Italia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.