From Wikipedia, the free encyclopedia
A georgizmus ー amelyet alternatívan geoizmusnak[2], illetve a François Quesnay felvilágosodás kori közgazdász munkássága nyomán új fiziokrata mozgalomnak is neveznek[3][4] ー egy olyan harmadikutas gazdasági ideológia, amely szerint bár az embereket a maguk által megtermelt érték teljes egészében megilleti, a természetből, kiemelten a telekből (mint helyszínből) származó gazdasági járadékokat a társadalomnak kell birtokolnia. A Henry George amerikai közgazdász, publicista és politikus írásaiból kidolgozott geoista paradigma társadalmi és ökológiai problémákra keres megoldást a telekbirtoklási elvek és államháztartási eszközök révén, amelyekkel a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi igazságosságot igyekeznek egyesíteni.[5][6]
.svg)
A geoizmus korlátozott kínálatú javakkal, kiemelten a telekbirtoklással, természetes monopóliumokkal, szennyezési jogokkal, természeti erőforrások tulajdonjogaival és egyéb kiváltságokkal (pl. szellemi tulajdon), illetve az előbb felsoroltak által okozott gazdasági járadékok elosztásával, illetve az externáliák felszámolásával foglalkozik. A geoisták érvelése szerint a gazdasági járadékok megadóztatása hatékony, igazságos és méltányos. A fő geoista szakpolitikai ajánlás a megmunkálatlan telek értékére (elsősorban elhelyezkedésből adódó bérleti érték, másodsorban és közvetve adásvételi érték[7]) kivetett rendszeres adó. A geoisták szerint a telekértékadóból (TÉA) származó bevételek felhasználhatóak a kevésbé hatékony adók (például SZJA és az ÁFA) csökkentésére vagy megszüntetésére. Egyes geoisták azt is támogatják, hogy a többlet állami bevételt alapjövedelem vagy nemzeti osztalék formájában térítsék vissza az embereknek.
Henry George Haladás és szegénység[8] c. könyve révén széles körben népszerűsítette a gazdasági elképzeléseit. A geoizmus filozófiai alapja olyan korábbi gondolkodókra támaszkodik, mint John Locke[9], Baruch Spinoza[10] és Thomas Paine.[11]
A geoista mozgalom hívei kezdetben "single taxer" néven váltak ismertté, mivel a progresszív korszakban a telekértékadót, mint egyetlen és kizárólagos adónemet kívánták bevezetni. A geoista ideológia jelenkori követői a telek fogalmát tágabban értelmezik, illetve általában nem kizárólag a TÉA-ra támaszkodnának az állam finanszírozásában, hanem Pigou-adókat is bevezetnének.
A geoista közgazdaságtani iskola három termelési tényezőt azonosít, amiket a következőképpen definiál:
George szerint az emberek méltán birtokolják, amit alkotnak, de a természeti lehetőségek (kiemelten a helyszínekből származó járadékok) egyformán megilletnek mindenkit. Tehát geoista gazdaságokban a munka és a tőke privát, míg a harmadik tényező, a természet a társadalomé, azzal vagy az állam gazdálkodik, vagy a természeti erőforrások felhasználásának kizárólagos adóztatásával a járadékokat relokalizálja a köz javára.
Geoista írók számos alkalommal megfigyelték, hogy míg a magánkézben létrehozott vagyont a hagyományos adórendszerek államosítják, addig a társadalom és az állam által teremtett értékeket telkek utáni járadékok formájában ingatlanok tulajdonosai, és az őket hitelező bankok visszaprivatizálják.[13] Ennek az ellenkezője lenne a telkek értékét megfogó adórezsim, amiben az állami bevételek fő forrása nem a munkabérekből és a tőke használatának az adóztatásából származik, hanem a TÉA-ból. Így a társadalmilag létrehozott vagyont az állam vissza tudja forgatni a közösséget szolgáló szolgáltatásokba, miközben a munka gyümölcse privát marad.[14]
Geoisták szerint a telekértékadó használati díjnak tekinthető, mivel egy adott teleknek az értéke az elhelyezkedéséből adódik, ami viszont a társadalom egészének a tevékenységéből eredően válik értékessé. Ugyanezen okokból kifolyólag a geoisták szerint telek tulajdonjoga egy kiváltság, ami kizár más állampolgárokat a helyszín felhasználásból – ezért a kizárásért kompenzáció illeti a társadalom többi tagját.
Az elfogadott közgazdaságtani elméletek szerint minél inelasztikusabb javakat érdemes adóztatni a piactorzító hatások elkerülése érdekében. Ebben a tekintetben a telekértékadó kiemelkedően hatékony, mivel a rendelkezésre álló telkek mennyisége állandó, és az telkek iránti kereslet is viszonylag inelasztikus, mivel mindenkinek szüksége van egy helyszínre, ahol élhet, illetve ahol dolgozhat, gazdasági tevékenységet folytathat.[15] Ilyen tekintetben akár negatív holtteher-veszteségről is beszélhetünk, mivel ez az adórezsim lehetővé tesz korábban nem megtérülőnek számító gazdasági tevékenységeket:
A TÉA mérsékli, és termelékenyebb (nem járadékvadász) tevékenységek finanszírozására sarkallja a befektetőket. Emellett az építkezéseket sem terheli, mivel ennek az adónak a mértékét a telkeken található ingatlanoktól függetlenül kell meghatározni. Egy geoista adórezsim révén az állam érdekeltté is válik infrastruktúrafejlesztésekben, mivel elsősorban ilyen intézkedések növelik az adóbevételeket.
A telekértékadó egyedülálló módon adócsalásnak, és az adóterhek áthárításának sem ad teret. Az előbbi lehetetlenné válik, mivel más javakkal ellentétben a telkek, és a rajtuk végzett gazdasági tevékenységek nem rejthetőek el a hatóságok elől. Az utóbbi Ricardo földjáradék-elmélete alapján válik az adóalanyok számára kivitelezhetetlenné: a főbérlők az nem képesek az albérlőkre további terheket róni, mivel ők eleve minden esetben a legnagyobb még kifizethető bérletet szabják ki. További bérleti díjnövekedés az albérlő felmondásával jár. Ez utóbbi előnyt empirikusan is ki tudták mutatni.[7]
Benjamin Franklin és Winston Churchill hasonló elosztási és hatékonysági érveket fogalmazott meg a telkek utáni járadékok megadóztatása mellett. Mindketten megállapították, hogy a hagyományos adórezsimek idővel mindig a telekbirtokosoknak kedveznek, illetve az állami kiadások általában az telektulajdonosok vagyonát gyarapítják.[17][18] A telekértékadók az állam kezéből így kifolyt összegeket igyekeznek megragadni. A Nobel-díjas Milton Friedman a telekértékadót a "legkevésbé rossz adóként" írta le , mivel az nem terheli fölöslegesen a gazdasági tevékenységeket. Közgazdászok Adam Smithtől és David Ricardótól Milton Friedmanig és Joseph Stiglitzig megfigyelték, hogy a telekértékre kivetett adó más adókkal ellentétben nem jár holtteher-veszteséggel.[19][20] A telekértékadó egyben progresszív is.[21][22] A telekértékadók hívei azzal érvelnek, hogy csökkentenék a vagyoni egyenlőtlenségeket, növelnék a gazdasági hatékonyságot, megszüntetnék a városi telkek alulhasználatát és csökkentenék az ingatlanspekulációt.[23]
Mason Gaffney halála előtt a következőt sejtette: Abban az esetben, ha a munkát és a tőkét terhelő adókat felszámolja egy állam, és kizárólag egy geoista adórezsimre támaszkodik a saját finanszírozásához, akkor lehetséges, hogy a geoista értelemben vett járadékok, amik a lakosságot terhelik, megnövekednének (mivel több felszabaduló pénzt kérhetnének el a korábbi adók eltörlése után). Ugyanakkor ezt a pénzt a TÉA hatékonyan be tudná fogni, és így bármilyen – a korábbi adók eltörléséből adódó – bevételkiesést pótolni tudna a TÉA az állam számára. Ezt a – jelenleg még bizonyításra váró – koncepciót "All Taxes Come Out of Rent"-nek (magyarra fordítva minden adó járadékokból származik), röviden ATCOR-nak nevezik.[7][24]
A magas telekértékadó eltántorítaná a spekulánsokat attól, hogy értékes természeti lehetőségeket (például városi ingatlanokat) kihasználatlanul vagy csak részben kihasználva tartsanak. Henry George azt állította, hogy ez számos előnnyel járna:
A természeti lehetőségekhez való korlátozott hozzáférésért, illetve egyéb kiváltságokért fizetett jövedelemáramlást járadéknak nevezik. A geoisták szerint az ilyen járadékok a közösséget, nem pedig a magántulajdonosokat illetik meg.
Henry George osztotta a modern geoisták azon célját, hogy államosítsák vagy felszámolják a telekmonopólium és a hasonló jogi privilégiumok minden formáját. Ugyanakkor George, és a jelenkori geoisták jelentős része államosítás helyett elsősorban olyan adópolitikával igyekszik ezt a célt elérni, amely a járadékokból eredő jövedelmet célozza. George a telekértékadóra fektetett hangsúlyt, mert más monopóliumokkal ellentétben mindenkinek szüksége van valamilyen helyszínre gazdasági tevékenységekhez, illetve az életben maradáshoz. Emellett korának számos monopóliumát is kritizálta, mint pl. a táviratok és a vasutak monopóliumát.[26]
A hagyományos értelemben vett telkeken kívül a jelenkori geoisták számos hasonló, vagy azonos tulajdonságú járadékgeneráló javakat azonosítanak adóztatásra a munka és a tőke helyett, vagy államosításra (különösen abban az esetben, ha verseny nem lehetséges):[27][28][29]
A progresszív korszak természetvédelmét részben Henry George ihlette, és befolyása hosszú ideig kihatott.[39]
A fiziokrata szemlélet szerint minden természeti kincs közkincsnek minősül, így ez a gazdasági ideológia természeténél fogva zöld. Természeti kincsnek minősül a részletesen tárgyalt föld (telek) mellett az atmoszféra és a természetes vizek, melyeknek a szennyezése ebben az értelemben a közjavak rontásának minősül. A környezetszennyezés általában egy externália, azaz a szennyező a szennyezésből adódó károkat és költségeket áthárítja. A geoisták ezeknek az externáliáknak az internalizálása törekednek adópolitikával, nemzeti osztalékok kifizettetésével, és szennyezések törvényi korlátozásával.[36][40][41]
Gyakori jelenség a geoizmus egybemosása a 20. és 21. század két domináns gazdasági irányzatával, a kapitalizmussal és a kommunizmussal. Ugyanakkor mindkét irányzattal össze nem egyeztethető alapelvei vannak a geoizmusnak, így az harmadikutasnak számít.
A geoizmus alapalkalmazását tekintve viszonylag kis területre terjed ki, így számos ideológiával vegyíthető. Ismertebb geoista alirányzatok:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
