Fónagy Iván (Budapest, 1920. április 8. – Párizs, 2005. április 11.) a nyelvelmélet, a hangtan, a stílus, a költői nyelv és a mélylélektan úttörő kutatója, a nyelvtudományok doktora, az MTA tagja. Nagybátyja Polonyi Elemér zongoraművész, zeneszerző.
| Fónagy Iván | |
| Született | 1920. április 8.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 2005. április 11. (85 évesen)[1] Párizs |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Baráth Judit (h. 1943–?)[3] |
| Foglalkozása |
|
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Fónagy Iván témában. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Apja Fónagy (Fuchs) Béla (1875–1962) építészmérnök, az OMIKE Műbarátok Körének elnöke,[4] anyja Polonyi Ilona (1885–1937)[5] volt.[6] Középiskolai tanulmányait a budapesti Mátyás Király Gimnáziumban végezte. Európai színvonalú nyelvészeti tudományos iskolázottságát a Pázmány Péter Tudományegyetemen – főként Laziczius Gyulánál, a prágai iskola prominens képviselőjénél –, Kolozsvárott és Párizsban szerezte. A költői nyelv nyelvészeti vizsgálata terén Gáldi László volt a mestere, pszichoanalitikai képzettségét pedig Hermann Imrének köszönhette. 1949-ben fejezte be egyetemi tanulmányait (francia nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, és fonetika szakokon). Lektor és fordító, majd az MTA Titkári Hivatalában dolgozott, 1950-től a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének volt tudományos munkatársa, majd 1959-től 1967-ig osztályvezetője. 1964-65-ben tanulmányúton volt az USA-ban.
1967. augusztus 1-jétől a szegedi József Attila Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén egyetemi tanár, de ez az 1967/68-as tanév igen rövidre sikerült, mert közben meghívást kapott Párizsba, s 1967-től 1970-ig a Sorbonne vendégtanára. 1970-ben részt vett University of New York, Buffalo, Institute of Linguistics of the Linguistic Society of America tanfolyamán. 1971-ben végleg választott második hazájában, Párizsban telepszik le, nyugdíjba vonulásáig a CNRS kutatóprofesszora (directeur de recherche).
Kapcsolatai nem szűntek meg a hazai tudományos élettel, folyamatosan publikált magyarországi nyelvtudományi, irodalomtudományi könyvsorozatokban, lexikonokban, konferencia-kiadványokban, folyóiratokban, 1989 után pszichoanalitikai kiadványokban is. Az 1980-as évek vége felé közeledve egyre több munkája jelent meg önálló kötetekben Magyarországon is, s azokat jeles szakmai orgánumokban ismertették.[7][8][9] A leglényegesebb természetesen az, hogy tudományos eredményeivel Fónagy hatékony segítséget nyújtott a hazai tudományos közéletben dolgozóknak is. A hatás-vizsgálat nem egy lexikon-cikk feladata, de a téma súlyát alátámasztandó mégis utalunk Lengyel András irodalomtörténész muzeológus két filológiai kutatására, amelyekben Fónagy egyes pszichoanalitikai eredményeire és metafora felfogására is jelentékenyen támaszkodott témái sikeres kibontása érdekében.[10][11] Fónagy előadásokat tartott, részt vett hazai konferenciákon, szakmai megbeszéléseken mind a nyelv- és irodalomtudomány területén, később a pszichoanalízis területén is.[12] Tagja volt számos hazai és külföldi tudományos társaságnak.
A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta külső tagjai közé.[13]
- A mágia és a titkos tudományok története (1943, 1989, 1999)
- A mozgalmi nyelvről (J. Soltész Katalinnal, 1954)
- A hangsúlyról (1958)
- A költői nyelv hangtanából (1959, 1989)
- A magyar beszéd dallama (Magdics Klárával, 1967)
- Füst Milán: Öregség. Dallamfejtés (1974)
- La métaphore en phonétique (1980)
- Situation et signification (1982)
- La repetizione creativa (1982)
- La vive voix : essais de psycho-phonétique (1983, 1991)
- La vive voix : doktori értekezés tézisei (1988)
- A költői nyelv hangtanából; 2. jav. kiad.; Akadémiai, Budapest, 1989
- Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák (1990)
- Le lettere vive. Scritti di semantica (1993)
- Rögződés és változás a nyelvben (1998)
- A költői nyelvről (1999)
- Languages within Language (2001)
- Dynamique et changement (2006)
- Johann Pezzl: A vallás komédiája. – Részlet a "Faustin avagy a filozófia százada" c. regényből.= Álszentek cselekedetei. (1953)
- Georg Forster: Válogatott írásai (1953)
- Willi Bredel: Az unokák (1956)
- Blaise Pascal: Gondolatok (1943, 1944)
- Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái : dráma egy felvonásban (1955)
- Heine napjai : levelek, cikkek, beszélgetések (1956)[14]
- Bertolt Brecht: Kalendárium (1958)
- Jules Lemaitre: A szirén (1957)
- Prosper Mérimée: Spanyolországi levelek (1957)
- Honoré de Balzac: Pajzán históriák (1957)[15]
- Prosper Mérimée: Ördög az asszony avagy Szent Antal megkísértése : elbeszélés (1958)
- Bertolt Brecht színművei (1964)[16]
- Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje (1966)
- Stefan Zweig: Sakknovella (1945)[17]
- Stefan Zweig: Sakknovella (1976)[18]
- Stefan Zweig: Sakknovella (1957, 1959, 1996, 2002, 2005)
- Stefan Zweig: Égő titok. Sakknovella : kisregények (1966)[19]
- Stefan Zweig: Novellák (1995)[16]
- Stefan Zweig: Érzések zűrzavara : elbeszélések (1968, 1972, 1977)[16]
- Munkácsi Bernát-díj (2003)[13]
- Ferenczi Sándor Egyesület
- Magyar Pszichoanalitikai Egyesület
- New York Academy of Sciences
- International Society of Phonetic Sciences
- Societas Linguistica Europaea
- Société de Linguistique de Paris
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
