From Wikipedia, the free encyclopedia
François-Joseph Fétis (Mons, 1784. március 25. – Brüsszel, 1871. március 26.) vallon zenetudós, zeneszerző és iskolaigazgató.
| François-Joseph Fétis | |
 | |
| Született | 1784. március 25.[1][2][3][4][5] Mons[6] |
| Elhunyt | 1871. március 26. (87 évesen)[1][2][3][4][5] Brüsszel[6] |
| Állampolgársága | belga (1830–) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Párizsi Konzervatórium |
| Kitüntetései | Római Díj |
| Sírhelye | Brussels Cemetery |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | hegedű |
 | |
| François-Joseph Fétis aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz François-Joseph Fétis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orgonista fiaként született. Zongorázni és hegedülni tanult, hétévesen már komponált, kilencéves korában templomban orgonált. A párizsi Conservatioire-on Boieldieu-nél zongorát és Reyernél összhangzattant tanult 1813-ig.
1806-ban feleségül vette Pierre-François-Joseph Robert jogász-politikusnak, Danton titkárának és a vallon arisztokrata családból származó Louise-Félicité de Kéralio írónő-műfordítónak a lányát, majd a pár az Ardennekbe vonult vissza, ahol Fétis zenetörténeti kutatásokat folytatott. Ekkor kezdte el írni monumentális zenei „lexikonát”, a Biographie universelle des musiciens et bibliographie générale de la musique-ot, a történelmi információk és anekdoták igazi kincsestárát, amely csak 1835 és 1844 között jelent meg Párizsban, nyolc kötetben.
1813-ban először orgonistának nevezték ki a douai-i Szent Péter-templomba, majd a helyi iskola zenetanárának is. Ezekben az években összeállított egy módszertant az ének és egyet a harmónia oktatására.
1821-ben zeneszerzéstanárként tért vissza a Conservatoire-ba. 1827-ben ugyanitt könyvtárossá nevezték ki. Ebben az évben megalapította a Revue musicale című folyóiratot, az első komoly francia zenei periodikát. A lap 1835-ben összeolvadt a Gazette musicale-lal. Ugyanakkor együttműködött olyan újságokkal, mint a Temps és a National.[7]
1833-tól I. Lipót kívánságára a brüsszeli konzervatórium igazgatója volt. Utódja Françoise-Auguste Gevaert lett. Ugyanakkor a belga királyi kápolna zenei vezetőjének tisztjét is ellátta. 1844-ben egy összhangzattana jelent meg a francia fővárosban.
1866-ban meghalt a felesége. Fétis visszavonult a brüsszeli társasági élettől, és lemondott a királyi udvarban betöltött tisztségéről. 1869 és ’76 között jelent meg – szintén Párizsban – ötkötetes zenetörténete, az Historie générale de la musique.
Komponált két- és négykezest zongorára; szonátát hegedűre; szimfóniát; szimfonikus fantáziát szimfonikus zenekar számára; koncertnyitányt; rekviemet; románcokat; nyolc operát. Az e-moll hangnemű Aria di Chiesát egyes zenetudósok neki tulajdonítják, a többség azonban Alessandro Stradellának (mások meg Louis Niedermeyernek). Több, mások neve alatt komponált műve is megjelent.
Tanítványai között volt Luigi Agnesi, Jean-Delphin Alard, Juan Crisóstomo de Arriaga, Louise Bertin, Guillermo Morphy, William Cusins, Julius Eichberg, Ferdinand Hérold, Frantz Jehin-Prume, Jacques-Nicolas Lemmens, Adolphe Samuel és Charles-Marie Widor.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
