![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/80/Fortingall-Yew-trunk.jpg/640px-Fortingall-Yew-trunk.jpg&w=640&q=50)
Fortingalli tiszafa
From Wikipedia, the free encyclopedia
A fortingalli tiszafa ősi közönséges tiszafa (Taxus baccata), Európa legöregebb ismert fája. A fa Skóciában, a perthshire-i Fortingall falu temetőjében áll. Korát háromezer és ötezer év közé becsülik. Ha inkább a felső határhoz áll közel, akkor versenyben van a világ legöregebb fájának címéért is.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Fortingalli tiszafa | |
![]() | |
Ország | ![]() |
Település | Perth and Kinross |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Fortingalli tiszafa témájú médiaállományokat. |
Ránézésre a fa nem látványos: nem túl magas, és a valaha masszív törzs, amelyet 1769-ben 16 méteres kerületűnek mértek, több ágra hasadt. Ez annak a következménye, hogy a 19. század turistái darabkákat vágtak le belőle emléknek. Ennek ellenére a fa jó egészségnek örvend, és még évszázadokig élhet. Ma ugyan alacsony fal védi, de ettől még jól látható.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/0c/Fortingall_Yew.jpg/320px-Fortingall_Yew.jpg)
2015 októberében figyelt fel Max Coleman, az edinburghi Királyi Botanikus Kert (Royal Botanic Garden Edinburgh) tudósa arra, hogy az addig teljesen hímivarúnak ismert fa egyik külső kis ágán nőivarúvá vált: ott megjelent rajta három, a nőivarú egyedeken fejlődő „termés” (amely valójában bogyóhoz hasonló megjelenésű, piros magköpenyes, maggá redukálódott termős toboz). Az ivarváltás jelensége nem ismeretlen az olyan tiszafa- vagy más toboztermő fajok esetében, melyek kétlakiak; ivarváltáskor az a jellemző, hogy a fa koronájának csak egy része válik más ivarúvá, s jóval ritkább, amikor az egész fa nemet vált. A fortingalli tiszafa „bogyóit” a kutatók begyűjtötték, hogy a három magvat felhasználják a tiszafák genetikai sokféleségét megőrző tudományos programban, s később kiültessék őket a botanikus kertben.[1][2][3][4]
A legenda szerint Poncius Pilátus gyermekkorában a fa alatt játszott.[5]