Formula–1-es versenyautó From Wikipedia, the free encyclopedia
A Ferrari 156/85 egy Formula-1-es versenyautó, amellyel a Scuderia Ferrari versenyzett az 1985-ös Formula-1 világbajnokság során. Pilótái Michele Alboreto és Stefan Johansson voltak, illetve egy verseny erejéig René Arnoux, mielőtt Enzo Ferrari le nem cserélte. A tesztpilóta Johnny Dumfries volt. Az autó egyike volt azoknak, amelyekkel a Ferrari komolyan harcolhatott a világbajnoki címért a nyolcvanas években.
| Ferrari 156/85 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Scuderia Ferrari |
| Előző | Ferrari 126C |
| Következő | Ferrari F1/86 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | Szénszálas-kevlár monocoque |
| Első felfüggesztés | Dupla keresztlengőkaros, torziós karok |
| Hátsó felfüggesztés | Mint az előző |
| Motor | Ferrari Tipo 031/2 1,5L V6 turbó |
| Váltó | Ferrari 5 sebességes manuális |
| Tömeg | 558 kg |
| Üzemanyag | Agip |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) |  Scuderia Ferrari |
| Pilóták | 27. Michele Alboreto 28.  Stefan Johansson28.  René Arnoux |
| Első verseny |  1985-ös Formula–1 brazil nagydíj |
| Utolsó verseny |  1985-ös Formula–1 ausztrál nagydíj |
| Futott versenyek | 16 |
| Győzelmek | 2 |
| Dobogós helyezések | 10 |
| Edzéselsőségek | 1 |
| Leggyorsabb körök | 2 |
Az autó gyorsnak és megbízhatónak volt mondható a szezon elején, ám ahogy haladt előre a bajnokság, úgy jelentkeztek a főként a motor és a turbó terén a meghibásodások. Ez a megbízhatatanság volt az a faktor, ami miatt Alboreto, aki jobbára vezette a világbajnoki tabellát, végül elbukta a címet. Az utolsó öt versenyen ugyanis kiesett (az olasz nagydíjon 13. helyen ugyan, de rangsorolták), és így Alain Prost könnyedén lehetett világbajnok. A csapat az év végén konstruktőri második lett.[1]
Az évet Alboreto rögtön egy pole pozícióval indította, majd másodikként ért célba Brazíliában, Arnoux pedig negyedik lett.[2] Őt a következő nagydíjtól váltotta Stefan Johansson, aki abszolút kettes számú pilóta volt, nem hozott ugyanis olyan jó eredményeket, leszámítva Kanadában és Detroitban egy-egy dobogót.[3] Alboreto Kanada után megszilárdította helyét a tabella élén.[4] Csakhogy innentől kezdve a rivális McLaren csapat belehúzott a fejlesztésekkel, elsősorban a motorerő és a csökkentett gumikopás terén. A Ferrari mérnökei erre úgy reagáltak, hogy növelték a turbónyomást, ami jó ötletnek tűnt, csak épp a motort tette érzékennyé. Alboreto még megnyerte a német nagydíjat és Ausztriában dobogóra állhatott, de győzni már nem tudott többször, Prost viszont kétszer is diadalmaskodott.[5]
Emlékezetes körülmények közt vesztette el a Ferrari pilótája az egyéni címet, ugyanis az európai nagydíjon. Brands Hatch-ben, egy újabb turbóhiba miatt kigyulladt az autó hátulja. Így, égő autóval hajtott vissza a boxutcába, és csak ott tudták eloltani.[6]
A Ferrari legközelebb csak 1990-ben tudott harcolni a bajnoki címért, éppen azzal az Alain Prost-tal, aki elvitte előlük a címet ebben az évben.
(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)
| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1985 | Scuderia Ferrari | Ferrari Tipo 031/2 | G | BRA | POR | SMR | MON | CAN | DET | FRA | GBR | GER | AUT | NED | ITA | BEL | EUR | RSA | AUS | 82 | 2. | |
| Michele Alboreto |
2 | 2 | KI | 2 | 1 | 3 | KI | 2 | 1 | 3 | 4 | 13 | KI | KI | KI | KI | ||||||
| René Arnoux |
4 | |||||||||||||||||||||
| Stefan Johansson |
8 | 6 | KI | 2 | 2 | 4 | KI | 9 | 4 | KI | 5 | KI | KI | 4 | 5 |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
