Faliszkuszi nyelv
From Wikipedia, the free encyclopedia
A faliszkuszi, faliscusi vagy faliszk nyelv (latinul lingua Falerica) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágának latin–faliszkuszi csoportjába tartozó ókori nyelv, amelyet Itália középső részén, a mai Toszkána déli felén beszéltek a latinok közvetlen szomszédságában. Legközelebbi rokona a latin nyelv, sőt gyakran nem is tekintik külön nyelvnek, hanem lényegében felfogható úgy is, mint a latin egyik változata.[1] Saját írást használtak, amely – az oszk és az umber íráshoz hasonlóan – az etruszk közvetítéssel a görögből származott, és nagyon közel állt a latin íráshoz.
Gyors adatok
Faliszkuszi/faliszk ? | |
Beszélik | A mai Olaszország Toszkána tartományának déli részén beszélték. |
Terület | Itália |
Beszélők száma | Még az ókorban beolvadt a közép-itáliai latin nyelvterületbe. fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág latin–faliszkuszi csoport faliszkuszi nyelv |
Írásrendszer | faliszkuszi |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | — |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | — |
ISO 639-2 | — |
Bezárás