F/A–18 Hornet
amerikai negyedik generációs vadászrepülőgép / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az F/A–18 Hornet (Lódarázs) egy negyedik generációs, többcélú, elsődlegesen harcászati elfogó-vadász és vadászbombázó feladatkörre kifejlesztett merevszárnyú repülőgéptípus, amely egyaránt képes repülőgép-hordozók fedélzetéről és szárazföldi repülőterekről is üzemelni.
F/A–18 Hornet | |
A VFA–146 Blue Diamonds század egyik F/A-18C Hornet-je (CAG-gép) az Enduring Freedom hadművelet idején | |
Funkció | Harcászati elfogó-vadász és vadászbombázó repülőgép |
Gyártó | Northrop/McDonnell Douglas/Boeing |
Gyártási darabszám | 1480 |
Ár | F/A–18C/D: 35 millió USD (1998) F/A–18E/F: 57 millió USD (2003) EA–18G: 66 millió USD (2003) |
Személyzet | F/A–18A/C/E: 1 fő F/A–18B/D/F/G: 2 fő |
Első felszállás | 1978. november 18. |
Szolgálatba állítás | 1983. január 7. |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 17,10 m |
Fesztáv | 12,30 m |
Magasság | 4,70 m |
Szárnyfelület | 37,16 m² |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 11 200 kg |
Tömeg üzemanyaggal | 16 850 kg |
Max. felszállótömeg | 23 400 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | F/A–18A/B/C/D: 2 db General Electric F404–GE–402 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű F/A–18E/F/G: 2 db General Electric F414–GE–400 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | F/A–18A/B/C/D: 2×79 kN 2×85 kN utánégetővel F/A–18E/F/G: 2×105 kN 2×130 kN utánégetővel |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | Mach 1,8 |
Hatótávolság | 531 km |
Legnagyobb repülési magasság | 15 000 m |
Tolóerő-tömeg arány | 0,95 |
Avionika | |
Rádiólokátor | F/A–18A/B: AN/APG–65 F/A–18C/D(/E/F): AN/APG–73 F/A–18E/F/G: AN/APG–79 |
Fegyverzet | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Beépített fegyverzet | 1 db M61A1 és A2 Vulcan gépágyú |
Háromnézeti rajz | |
Az F/A–18 Hornet háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz F/A–18 Hornet témájú médiaállományokat. |
Levegőben utántölthető, illetve – megfelelő konténerrel felszerelve – képes más repülőgépeket a levegőben utántölteni, a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemnek megfelelően felhajtható szárnyrészekkel, fékhoroggal és erős futóművel rendelkezik, fedélzeti katapulttal indítható. Az 1970-es években Amerikában, az Amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság igényeinek megfelelően fejlesztette ki a Northrop Grumman és a McDonnell Douglas Aerospace konzorcium az YF–17 Cobra prototípusból. A típust az időközben elavult F–4 Phantom II, az A–4 Skyhawk, az A–7 Corsair II és az A–6 Intruder repülőgépek leváltására tervezték.
A gyártó vállalatokat később felvásároló Boeing az alapváltozat felhasználásával továbbfejlesztette a típust, ezáltal az elérte a negyedik plusz generációs besorolást, amely azt jelenti, hogy még hatékonyabban képes megfelelni a 21. század követelményeinek. A fejlesztés lehetővé tette, hogy több eltérő feladatkörű repülőgépet, mint az EA–6B Prowler, a KA–6D (Tanker) Intruder és az S–3B Viking típusokat is kiváltsák a Haditengerészet állományából, ezáltal egy egységes repülőgépflotta jöhet létre, ami nagyfokú logisztikai, üzembentartási, és hadrafoghatósági előnyöket biztosít az alkalmazóknak.
A típus sokoldalúságának köszönhetően képes a légifölény biztosítására, valamint a kísérővadász, a légvédelmet lefogó (SEAD), felderítő, előretolt légi megfigyelő (FAC), illetve közvetlen támogató (CAS) és csapásmérő bevetéseket is maradéktalanul képes teljesíteni nappal és éjszaka egyaránt, szinte bármilyen időjárási körülmények között.[1]
Külön érdekesség, hogy mind a Super Hornet, mind pedig a Growler fejlesztéseit a meghatározott határidőkön belül sikerült végrehajtani, határidőtúllépés nem fordult elő.
A 2010-es évek közepétől az Amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság legrosszabb állapotban levő példányait – majd később az egész géptípust – fogják leváltani az ekkor hadrendbe álló F–35B és C Lightning II többcélú vadászrepülőgépek.