(1931–2001) magyar újságíró From Wikipedia, the free encyclopedia
Ember Mária, 1950-ig Elsner (Abádszalók, 1931. április 19. – Budapest, 2001. december 30.) magyar író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész, kutató.
| Ember Mária | |
 | |
| Csigó László felvételén | |
| Született | Elsner Mária 1931. április 19. Abádszalók |
| Elhunyt | 2001. december 30. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Hegedűs István |
| Foglalkozása | író, újságíró, műkritikus, műfordító, történész, pedagógus |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (szóróparcella)[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ember Mária témájú médiaállományokat. | |
A budapesti bölcsészkaron magyar–német szakos diplomát szerzett.
1950-től az Athenaeum Könyvkiadó lektorgyakornoka, majd az Irodalmi Újság újságíró-gyakornoka.
1951-től az Irodalmi Újság munkatársa.
Az 1956-os forradalomban részt vevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Azokban az években általános iskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalmat vállaló meggyőződéséért fél évtizedig a német nyelv és a magyar irodalom tanításából élt (1957–1961), a Neue Zeitung munkatársa (1961) és a Pesti Műsor szerkesztőségi tagja is volt.
Testvére Ember Judit, filmrendező.
Ember Mária nem volt főállású író, megélnie mindig az újságírásból, a szerkesztésből kellett, nevéhez kiváló képzőművészeti kritikák és útikönyvek is fűződnek. Első regénye, a Magamnak mesélem 1968-ban, Véletlenek című kisregénye 1971-ben látott napvilágot. Hajtűkanyar című regénye 1974-ben jelent meg, amelyben a szépirodalmat történeti dokumentumokkal szervesítve tulajdonképpen új műfajt teremtett.
Első regénye (Magamnak mesélem; 1968) egy tragikus tévútnak a kezdetéről szól, leányregény, egy nyári táborozás története, kis szerelmekkel, a NÉKOSZ vezetőképző tábora, a lélektelen intézkedések engedelmes végrehajtására. Kevés mű szólt hasonló tisztánlátással a keletkező új korszak, közösség és réteg vonzásáról, veszélyeiről. Ember Mária műveinek alapkonfliktusa az egyén és a közösség, a befogadás és a kitaszítottság kettőssége.[2]
A magyarországi holokauszt-szépirodalom első hírnökeként 1974-ben megjelent és szokatlanul nagy visszhangot kiváltó Hajtűkanyar[3] nyomán – kezdetben egykönyvesként, vagy egytémájú alkotóként említik őt. A történelmet beszéli el, a debreceni zsidó családok kitaszíttatását, lágerbe hurcoltatását és megmenekülését.
Nevezetes mottója, hogy „ő nem a zsidó sors, hanem a magyar történelem elbeszélésére vállalkozott”.
1991-ig a Magyar Nemzet olvasószerkesztőjeként dolgozott.
A Barátság című, Magyarország népei kölcsönös megismerését szolgáló kulturális és közéleti folyóiratot civil kezdeményezésként 1994-ben alapította Mayer Évával[4]
Az 1980-as évek végén az 1953-as Wallenberg koncepciós per nyomán kutatásokat kezdett. A per egyik áldozata Szalai Pál az USA-ból Budapestre látogatott, és felkereste őt. A Magyar Nemzetben megjelent beszélgetés nyomán Ember Mária kutatást folytatott budapesti és moszkvai levéltárakban. Könyve 1992-ben (Ránk akarták kenni, Héttorony Könyvkiadó) dokumentálja az 1953-as koncepciós pert.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
