Egyéni vállalkozó
saját kockázatára és hasznára engedéllyel vállalkozó személy / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az egyéni vállalkozó fogalma országonként eltérhet. Ez a szócikk a Magyarországon elfogadott gyakorlatot tükrözi. A magánszemélyek a saját nevük alatt négyféle formában végezhetnek gazdasági tevékenységet:
- adószám nélküli magánszemélyként (pl. gyerekfelügyelő, takarítónő stb.);
- adószámos magánszemélyként (munkaviszonyon kívüli önálló tevékenység);
- szellemi szabadfoglalkozásúként;[1]
- egyéni vállalkozóként.
Az egyéni vállalkozó[2] fogalmát 2013. június 30-ig az „1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról” határozza meg. Eszerint: „Egyéni vállalkozó: a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében”. A törvény egyben meghatározza azokat a magánszemélyeket, akiket kizár az egyéni vállalkozók köréből. Tehát, egyéni vállalkozó lehet a magánszemély, aki belföldön üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat. A „2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről” tovább pontosít: egyéni vállalkozó az a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy vagy külföldinek minősülő külföldi állampolgár, aki gazdasági tevékenységet folytat. Nem vállalkozhat olyan személy, akire vonatkoznak a tételesen felsorolt kizáró okok.
2012 végén Magyarországon kb. 368 490 nyilvántartott egyéni vállalkozó volt. Számuk a 2010-es évek elejéig 3-4%-kal folyamatosan csökkent,[3] majd 2013-tól folyamatos növekedésnek indult.