Dzanabadzar Gombodordzsin
mongol buddhista pap From Wikipedia, the free encyclopedia
mongol buddhista pap From Wikipedia, the free encyclopedia
Dzanabadzar Gombodordzsin (Өндөр гэгээн Занабазар; 1635 – Peking, 1723) mongol buddhista pap és politikai vezető, az első Dzsepcundamba Kutuktu.
| Dzanabadzar Gombodordzsin | |
 | |
| Született | 1635[1][2][3][4][5] Jeszöndzüjl járás |
| Elhunyt | 1723 (87-88 évesen)[1][2][3][4][5] Peking |
| Állampolgársága | mongol |
| Szülei | Gombodorj |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | Dzsepcundamba Kutuktu |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dzanabadzar Gombodordzsin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A mongol művelődés és művészet sokoldalú tehetsége, művelt tudós, aki a költészet, zene, festészet, orvostudomány, építészet területén egyaránt jártas volt. Irodalmi alkotásokat tanulmányozott, buddhista szövegeket fordított, és maga is alkotott imákat.[6] Vallási szobrokat is készített bronzból, amelyek közül sok ma is megcsodálható templomokban és múzeumokban.[6]
Apja Gombodorj (1594–1655), egyike annak a három kalk kánnak, aki származását Dzsingisz kánhoz vezette vissza.[6] [7] Gyermekkorában vallásos neveltetésben részesült, 15 éves korától Loszang Gyaco, az ötödik dalai láma és Loszang Csöki Gyalcen, a negyedik pancsen láma személyes tanításaiban részesült. A híres tibeti történetíró, Táranátha (1575–1634) megtestesüléseként ismerték el.[7]
1688-ban a dzungárok[8] megszállták Mongóliát, Dzanabadzar Belső-Mongólia területére menekült. 1691-ben meggyőzte a kalhaz vezetőket, hogy ismerjék el Kang-hszi kínai császár felsőbbrendűségét. 1693-ban Pekingbe, később Jeholba ment. 1701-ben tért vissza Mongóliába, ahol az Erdenedzuu kolostorban telepedett le.[6] 1723-ban Jung-cseng kínai császár meghívására Pekingbe ment, ahol a feltételezések szerint meggyilkolták. Halála után hamvait Mongóliába vitték, és az Amarbajasglant kolostorban temették el.[6]
Felnőttként jelentős időt töltött a császári udvarban, több alkotása az uralkodók ihletésére készült. Műveinek stílusjegyei közé tartozott az ikonográfia követése, pontos ismerete, a nagy méret, a figurák természetes ábrázolása, a kézfejek és ujjak plasztikus megformálása. A mongol portréművészet megalapítójának tartják.
Élete során kolostorokat alapított, megtervezte a Nagy Kolostor Nagy Gyűlés Csarnokát, megszervezte az általa alapított kolostorok életét és rendjét.
A szanszkrit és tibeti fordítások megkönnyítésére 1686-ban a három szent nyelv szavainak lejegyzésére kifejlesztett egy új írásrendszert a mongol nyelv írásához, a szojombót. Vallási témájú költeményeket alkotott tibeti nyelven, szertartási szövegeket hozott létre, szent könyveket másolt. Korabeli festményeket is neki tulajdonítanak, a szobrászatban kiemelkedő alkotó volt. Személyében egyesült a világi és az egyházi hatalom, ezért a politikában is döntő szerepet játszott. Tevékenysége révén Mongólia nemzeti jelképévé vált.
A legenda szerint Dzanabadzar felesége ugyanolyan képzett szobrász volt, mint ő. Az asszony 18 évesen halt meg, és a hamvait szent könyvek nyomtatására használták fel. Dzanabadzar állítólag az ő modellje alapján készítette el két szobrát. A fehér Tara fiatal szűzként, a zöld Tara[9] testileg érett és érzéki nőként mutatja be az elvesztett kedvest.
Művészeti alkotásai
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
