From Wikipedia, the free encyclopedia
A durhami vár egyike a legjelentősebb észak-angliai normann váraknak. A Wear folyó kanyarulatában felépült, majdnem ezeréves múltra visszatekintő vár az évszázadok során jelentős szerepet töltött be a Brit-szigetek történelmében, hiszen a két ország egyesítéséig az Anglia és Skócia közötti ütközőzónában feküdt. Évszázadokon keresztül a befolyásos durhami hercegpüspökök rezidenciája volt, ma a nagyhírű Durhami Egyetem székhelye.
| A durhami székesegyház és vár | |
| Világörökség | |
 | |
| A durhami vár belső udvara | |
| Adatok | |
| Ország | Nagy-Britannia |
| Világörökség-azonosító | 370 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, IV, VI |
| Felvétel éve | 1986 |
| Elhelyezkedése | |
 Durhami vár
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
| |
 é. sz. 54° 46′ 17″, ny. h. 1° 34′ 20″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Durhami vár témájú médiaállományokat. | |
A vár a szomszédságában lévő székesegyházzal együtt Durham városának jelképe, 1986 óta pedig a UNESCO világörökségének része.
A vár a northumbriai Durham városának központjában emelkedő, 35 méter magas dombon áll, a Wear folyó kanyarulatában kialakult félsziget északi oldalán. Délen a Palace Green nevű tér határolja, mely elválasztja az impozáns durhami székesegyháztól. Földrajzi koordinátái: é. sz. 54° 46′ 32″, ny. h. 1° 34′ 34″[1]
Noha Durham első említése 762-ből származik, amikor Peothwine-t Aelfet ee püspökévé avatták (a mai Elvet a város egyik keleti negyede), a régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy az első erőd a félszigeten a 10. században épült, a szász Uchtred earl uralkodása alatt. Ennek a korai erődnek a pontos alakja nem ismert, mindössze néhány falmaradvány utal rá. A régészeti leletek alapján azt feltételezik, hogy a félsziget északi oldalát lezáró egykori vizesárok is ebben az időben épült meg.[2]
995-ben érkeztek a városba (korabeli neve Dunholme) a Szent Cuthbert ereklyéit őrző lindisfarnei szerzetesek, akik a viking támadások elől menekültek Northumbria belső területeire. Ők alapították 998-ban a székesegyházat a szent ereklyéinek elhelyezésére. Ezzel egyidőben valószínűleg az erődöt is kibővítették, hiszen a korabeli krónikák szerint a durhamiak 1006-ban sikeresen visszaverték a skótok támadását.[3]
1066-ban a normannok elfoglalták Angliát, a trónra pedig Hódító Vilmos került, aki Northumbria irányítását továbbra is a helyi earlökre bízta. Ez nem bizonyult bölcs döntésnek, hiszen az általa kinevezett első két earlt meggyilkolták, a harmadik pedig 1069-ben ellene fordult. Ekkor Robert Comine vezetésével egy 700 fős sereget küldött a dunholme-i erődbe, de a helyi lakosság már az érkezésük utáni napon lemészárolta őket. Ennek következtében, illetve a folyamatos skót fenyegetettség felszámolása érdekében Vilmos hadjáratot indított Northumbria és Skócia elfoglalására. 1069-ben áthaladt Dunholme-on, majd 1072-ben visszatért és elrendelte az erődítmény teljes átépítését. A munkálatokat Waltheof, Northumbria earlje indította el. Miután 1075-ben egy felkelésben Waltheof életét vesztette, William Walcher püspököt nevezték ki earlnek, aki így az első durhami hercegpüspök lett. Megjegyzendő, hogy a hercegpüspök sohasem volt hivatalos titulus. Walcher folytatta az építkezést és az épülő várat püspöki rezidenciának nevezte ki.[4]
Az erődre katonai okok miatt volt szükség, hiszen az Angliát lerohanó kis lélekszámú normann seregeknek szükségük volt védelemre a folyamatosan lázadó helyi lakosság ellen. Másrészt szükség volt az ország védelmének biztosítására az Északi-tenger felől támadó vikingek és az északról támadó skótok ellen. Az erőd Anglia keleti partvidékének fő útvonala mentén állt, így ráhatással volt a kereskedelem zavartalan zajlására.[5]
A főleg fából és földből épült erőd 1080-ra elkészült, és még abban az évben sikeresen ellenállt a helyi lakosság egyik lázadásának, melynek során Walcher püspök is életét vesztette. 1088-ban Willian de St. Calais püspök (1080–1096) az erőd falai között talált menedékre, miután az általa is támogatott királyellenes felkelést II. Vilmos seregei leverték.[6]
Ranulf Flambard püspök (1099–1128) megerősítette a várat a falak magasításával és a külső paliszád átépítésével. Ugyancsak ő rendelte el egy belső fal megépítését a székesegyház keleti vége és a vártorony között, ezzel külső és belső részre osztva az erődöt. Ebben az időben bontották el a vár és a székesegyház közötti épületeket, létrehozva egy hatalmas belső udvart, a mai Palace Greent. Ebben az időben már motte-jellege volt a várnak és a korábbi fából épített lakótornyot kőből átépítették.[6]
Az első Nagy-csarnok vagy más néven Nyugati-csarnok a 11. században épült fel, valószínűleg William Walcher idején, de a 13. században elbontották egy új csarnok mégépítése érdekében, ezért nincsenek pontos adatok a 11. századi erőd kinézetéről. Az egykori vár központi tömbjét, a palotát is átépítették az évszázadok során, a normann örökségre csak a kripták és a kápolna utalnak. A történészek valószínűsítik, hogy a normannok megőrizték az egykori szász palota szerkezetét és csak a belső kialakításon változtattak. A kápolna már egyértelműen normann építmény, 1072–1080 között épült fel és az angliai normann építészet egyik legkiemelkedőbb példája. A normannok idejéből további fennmaradt építmények a keleti várfal, a kapubástya és az Északi-csarnok.[7]
A 12. század elején a vár többször is gazdát cserélt, hiszen a skótoknak többször is sikerült elfoglalniuk. A folyamatos angol–skót összecsapások miatt a vidék elnéptelenedett és elszegényedett. Változás Hugh le Puiset püspök (1153–95) idején következett be, amikor újjáépítették a város falakon kívüli negyedeit, megépítették a durhami székesegyház Galilea-kápolnáját, és felújították a többszörös tűzvészen átesett várat is. Le Puiset idejében vált Durham Anglia egyik legjelentősebb zarándokhelyévé (Szent Cuthbert ereklyéi), minek köszönhetően a város gazdasági élete is fellendült. Ebben az időben épült fel a ma is látható Normann-galéria, valamint a Normann-átjáró gyönyörű faragásaival.[8]
A 13. és 14. század eljövetele a durhami vár életébe békésebb időszakot hozott, hiszen Northumbria lakossága elfogadta a normann fennhatóságot. A vár katonai jelentősége elhalványult, és inkább a hercegpüspökök politikai hatalmának jelképévé vált. Továbbra is veszélyt jelentettek azonban az északról betörő skótok, akik támadásainak a vár mindannyiszor ellenállt. Antony Bek püspök (1284–1310) idején átépítették, majd Thomas Hatfield püspök (1345–1381) idején déli irányban kibővítették a Nagy-csarnokot. Ugyancsak ekkor épült fel a város Északi-kapuja, mely 1774-ben összeomlott. 1314–1315-ben, amikor II. Eduárd angol király csapatai lerohanták Skóciát, Durham lakossága esetleges skót megtorlásoktól tartva kibővítette a városfalakat, az addig falon kívül levő Piactér és környékének védelme céljából. 1346-ban a skótok kihasználták III. Eduárd franciaországi távollétét és lerohanták Northumbriát, de a Hatfield püspök által vezetett seregeknek sikerült visszaszorítaniuk őket a Tweed folyótól északra (történelmi határvonal Skócia és Anglia között). Ebben az időszakban építették át a vártornyot a ma is látható nyolcszögletű formájára. Az átépítés során azonban befalazták a Normann-kápolna ablakait, így az természetes fényforrás nélkül maradt.[9]
A 15. század elején Thomas Langley püspök (1406–1437) idején átépítették az Északi-kaput és ezzel lezárult a vár megerősítésének korszaka. Az ezt követő években, évszázadokban elsősorban a várban lévő épületeket építették át, illetve bővítették, további bástyákat, falakat már nem emeltek. A durhami vár a hercegpüspökök palotájává alakult át és katonai jelentősége fokozatosan csökkent.[10]
Robert Neville püspök (1438–1457) idején feltöltötték a várat körülvevő vízárok délnyugati részét, és helyén felépítették a kincstári hivatal (Exchequer) épületét. Richard Fox (1494–1501) idején a Nagy-csarnok déli részét átalakították egy négyemeletes lakosztállyá. Fox nevéhez fűződik a mai is látható konyha megépítése. Tervbe vette a vártorony átépítését is, de winchesteri püspökké való kinevezése miatt nem sikerült tervét megvalósítania.[11]
A durhami békeidők rövid ideig tartottak, mert 1513-ban VIII. Henrik franciaországi távollétét kihasználva VI. Jakab skót király lerohanta Észak-Angliát, de a Thomas Ruthall püspök (1509–1523) által vezetett durhami seregeknek sikerült visszaverni a skótokat, és megölni királyukat.[12]
A 16. században azonban mégsem a skótok jelentették a legfőbb veszélyt, hanem a VIII. Henrik vezette reformáció és az anglikán egyház megalapítása. 1539-ben felszámolták a durhami kolostort, majd 1541-től a székesegyház is dékáni vezetés alá került. A durhami püspök előjogainak nagy részét, így törvénykezési előjogát is elveszítette. Ettől kezdve a helyi bírák már nem a hercegpüspök, hanem a király nevében ítélkeztek.[12]
1536-ban a durhami püspök csatlakozott az Észak-Angliában kibontakozott felkeléshez, melynek fő követelése a katolikus egyház jogainak visszaállítása volt. A püspökök ezen felül követelték elveszített előjogaik visszaállítását is. Felismerve a felkelés hiábavalóságát, Cuthbert Tunstal püspök (1530–1559) visszavonult norhami várába és ott várta ki a felkelés leverését. Ezt követően az angol király elrendelte Észak-Anglia, és ezzel együtt a Durhami Hercegség közigazgatásának átalakítását és a korona közvetlen fennhatósága alá helyezését. Az új kormányzati szerv az úgynevezett Északi Tanács lett, Tunstal püspöknek sikerült viszont elérnie, hogy őt válasszák meg elnöknek, ezzel bizonyos mértékig ellensúlyozva a hatalomvesztést, mint hercegpüspök.[12]
A vár életében a 16. század eleje nem sok változást hozott, hiszen sem Ruthall, sem pedig utódja, Thomas Wolsey püspök (1523–1529) nem tartózkodtak hosszabb ideig lakosztályaiban. A legjelentősebb változtatásokra Tunstal püspök idején került sor: ekkor épült fel a belső udvar északkeleti sarkában az új kápolna, kibővítette a kapubástyát és egy kétemeletes galériát építtetett az Északi-csarnok déli fala mentén. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik egy új kút fúrása a belső udvaron. Noha a 16. század második felében a vár többször is gazdát cserélt (katolikusok és protestánsok között), sikerült komolyabb pusztítások nélkül átvészelni a vallási villongásokat.[12]
1603-ban a skót VI. Jakab királyt I. Jakab néven angol királlyá is koronázták, ezzel tulajdonképpen véglegesen megszűntek a skótok és angolok közötti összecsapások Northumbria területén, így a durhami vár véglegesen elveszítette katonai jelentőségét. A következő évszázadok során kizárólag reprezentatív szerepe volt, mint a durhami püspökök palotája. Annak ellenére, hogy I. Jakab kétszer is megfordult a várban, az 1620-as években sürgős felújításokra szorult. Neile püspök (1617–1627) idején jelentősen átépítették. Ebben az időszakban épült fel a szenátusi lakosztály, valamint a raktárhelyiségek a Nagy-csarnok északi oldalán.[13]
Az angol polgári forradalom idején, 1646-ban felszámolták a durhami püspökséget, és a várat 1649-ben Thomas Andrews londoni polgármesternek adták el. 1660-ban, a restaurációt követően a püspökséget visszaállították. Ebben az időszakban a vár már lakhatatlannak bizonyult, de John Cosin püspök (1660–1672) és Nathaniel Lord Crewe (1674–1722) idején helyreállították. Ebben az időszakban bontották le a belső udvarra néző barbakánt, véglegesen feltöltötték a várat körülvevő árkokat és felépítették az úgynevezett Fekete-lépcsőket, a Nagy-csarnok és a Tunstal-kápolna is pazarabb dekorációt kapott.[14]
A vár a 18. század során nyerte el mai formáját. 1789-ben Thomas Turlow püspök (1787–1791) felújította a vártornyot, visszabontva felső két emeletét. A falakat felújították, a vészesen megdőlt déli falat visszabontották. Ebben az időszakban épültek fel a ma is látható püspöki lakosztályok, valamint a hatalmas étkezőcsarnok. A díszlakosztályok 1780-ra készültek el. A hercegpüspökök egyre ritkábban tartózkodtak a várban, helyette a közeli Auckland-kastélyt választották lakhelyüknek, hiszen ahhoz egy sokkal nagyobb birtok és kert tartozott. 1836-ban, William Van Mildert halála után véglegesen felszámolták a hercegpüspöki titulust, a püspökség pedig az angol korona fennhatósága alá került, s a vár a Durhami Egyetem tulajdonába került át.[15]
A vártornyot 1840-re átépítették és szobákat alakítottak ki benne a diákok számára. Ebben az időszakban merült fel a vár előtti Palace Green beépítése is további épületekkel az egyetem számára, de a terv nem valósult meg. Jelentős változtatásokat az épületkomplexumban a 19. század végén végeztek, amikor bevezették a szobákba a központi fűtést, kicserélték a festett üvegablakokat és a Tunstal-kápolnába orgonát szereltek. A század végére a vár felújításra szorult, mert a nyugati, Wear folyóra néző fal megsüllyedt és a leomlás veszélye fenyegette. Közadományokból és állami támogatásokból sikerült aládúcolással elhárítani a fennálló veszélyt. A vár a két világháború pusztításait sikeresen átvészelte.[16]
A durhami várat 1986-ban a székesegyházzal együtt az UNESCO felvette a világörökség listájára, azonban így sem sikerült hozzájutni az épületkomplexum felújításához szükséges 8 millió fonthoz. A világörökségi listára való felkerülést annak a ténynek köszönheti, hogy nagyon kevés olyan épület maradt meg a Brit-szigeteken, amelyet nem sokkal a normann hódítás után alapítottak, s megszakítás nélkül használtak több mint 900 éven át. Az egyre inkább romló állagú épületet 1999-ben az English Heritage nevű, történelmi épületek felügyeletével foglalkozó szervezet C kategóriájú, azaz fokozatosan romló állagú épületnek sorolta be.[17]
A durhami vár déli irányból, a Palace Green felől közelíthető meg az egykori barbakán helyén felépült úton. Legfontosabb látnivalói:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A vármúzeumot az 1980-as évek elején hozták létre a várban található értéktárgyak felügyelete céljából. A múzeum rendhagyónak mondható, hiszen a gondozása alatt lévő műtárgyak nagy része egy működő épületben van kiállítva, sőt egyes műtárgyak napi használatban is vannak. Kurátorát a Durhami Egyetem szenátusa nevezi ki. A múzeumi anyag több gyűjteménybe van szervezve: képtár, ezüstgyűjtemény, faliszőnyegek, bútorok, fegyvertár, porcelángyűjtemény, fényképgyűjtemény.[30]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
