Dragomirest

Dragomirest, 1911 és 18 között Dragomér, Dragomirestye (románul: Dragomirești, ukránul: Драхомирешти) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Nem tévesztendő össze a következővel: Dragomérfalva.

Dragomirest (Dragomirești)
Fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Csukás
Rang	falu
Községközpont	Csukás
Irányítószám	307401
SIRUTA-kód	158822
Népesség
Népesség	356 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	222 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 32′ 39″, k. h. 21° 57′ 07″45.544097, 21.951983
A Wikimédia Commons tartalmaz Dragomirest témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Lugostól 18 kilométerre délkeletre fekszik.

Nevének eredete

A Dragomér/Dragomir személynév román képzős változatából való. 1439-ban Dragomerfalwa, 1542-ben Dragomeresth, 1573-ben Dragomirest alakban említették. 1909–11-ben a község döntése ellenére változtatták meg nevét Dragomér-ra.^[2]

Története

1439-ben és 1444-ben Zsidóvár tartozékaként szerepel. 1717-ben harminc házzal írták össze. 1844-ben a görög eredetű Janitsáry Miklós komáromi kereskedő kapta meg birtoka negyedrészét, és hozzá dragomirestyei előnévvel nemesi oklevelet.^[3] Rajta kívül ekkor a Raics és a Vlahovics családok birtokoltak benne.^[4] Elköltöző román lakosságát 1964–65-től Máramarosból érkező ruszinok váltották fel. 1779 és 1880 között Krassó, 1880 és 1926 között Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott.

1880-ban 532 lakosából 478 volt román, 25 magyar, 8 német és 21 egyéb (cigány) anyanyelvű; 504 ortodox és 11 római katolikus vallású.

2002-ben 390 lakosából 366 volt ukrán és 21 román nemzetiségű; 237 ortodox és 149 pünkösdi vallású.

Látnivalók

• Ukrán ortodox fatemploma 1754-ben épült, a 19. század elején festették ki és 1877-ben hozták mai helyére Nagyzorlencről. 1969-ben restaurálták.

Források

• A fatemplom leírása (románul)
• Néhány adat a faluról (románul)

Jegyzetek

2. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 96. o.
3. Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 6.)