brit színésznő (1934-2009) From Wikipedia, the free encyclopedia
Dilys Laye, született Dilys Lay (Muswell Hill, London, Egyesült Királyság, 1934. március 11. – London, 2009. február 13.) brit (angol) színpadi és filmszínésznő, táncosnő, énekesnő, komika. A Folytassa-vígjátéksorozatban alakított szerepei mellett számos mozifilmben és televíziós sorozatban megjelent. Ismert továbbá színpadi szerepeiről is, zenés revüműsorokból, musicalekből és klasszikus drámai színpadi alakításairól.
| Dilys Laye | |
 | |
| Boy Friend musical, Broadway, 1955: Középen Eric Berry. A lányok az óramutató járása szerint balról jobbra: Stella Claire, Lyn Connorty, Dilys Lay és Millicent Martin | |
| Született | Dilys Lay 1934. március 11.[1][2][3][4] Muswell Hill |
| Elhunyt | 2009. február 13. (74 évesen)[5][1][2][3][4] |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Frank Maher (1957–?) Garfield Morgan (1963–?) Alan Downer (1972–†1995) |
| Gyermekei | Andrew Downer |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | rák |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1959–2011 |
| Híres szerepei | Folytassa-sorozat |
| Tevékenység | színész, táncos, énekes |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Edward Lay zenész és his Margaret Hewitt lányaként született Londonban.[6] Dilys nyolcéves volt, amikor apja elhagyta a családot.[7] [8] A második világháború alatt bátyjával együtt Devonba költöztették a bombázások elől. Itt nagyon rossz soruk volt, és fizikai abúzusoknak is ki voltak téve. Hazatérve anyja segítette tanulását.[7] Middlesexben, a St Dominic College-ba járt, és színészi tanulmányokat folytatott az Aida Foster színiiskolában. 1948-ban, tizennégy éves korában nadrágszerepben (fiúszerepben) debütált boy a Burning Bush című színdarabban, a New Lindsey Theatre színházban. 1949-ben kapta első filmszerepét a Trottie True című filmben, a főszereplő Jean Kent tizenéves korú énjét alakította.
1950-ben a londoni West End revüiben rendszeresen fellépett. 1954-ben a New York-i Broadway Theater-ben vezető táncos szerepet kapott a Boy Friend című musical-ben a vele egyidős Julie Andrews mellett. Az amerikai turné alatt Andrews-szal együtt lakott Manhattan-ben.[7] 1957-től kapott rendszeres filmszerepeket. A Blue Murder at St Trinian’s-ban iskoláslányt játszott, a Doctor at Large-ban démoni nőt, aki Dirk Bogarde-ot akarja elcsábítani. 1959-ben az Ellopták a hangomat című Norman Wisdom-vígjátékban is játszott.
1962-ban a Folytassa a hajózást!-ban megkapta első szerepét a Gerald Thomas rendezte Folytassa-sorozatban, Joan Sims helyét kapta meg, aki egészségi okból kivált a forgatásból. Laye és társnője, Liz Fraser két, férjre vadászó szingli nőt alakított, és igen hangsúlyosan dominálták a film összes történéseit. 1964-ben a Folytassa a kémkedést! c. James Bond-paródiában ismét megjelent. 1967-ben a Folytassa, doktor!-ban kórházi pácienst alakított, akinek Bernard Bresslaw udvarol. Utolsó sorozatbeli szerepét az 1969-es Folytassa a kempingezést!-ben alakította. 1965–66-ban barátnőjével, Sheila Hancockkal együtt szerepelt a The Bed-Sit Girl szappanoperában, és a West End színpadain is, a Say Who You Are darabban.[7]
1981-ben íróként és szereplőként közreműködött az ITV Chintz című vigjáték-sorozatában. Az 1980-as évek közepétől kezdve a Royal Shakespeare Company társulatában játszott komoly drámai szerepeket, így a dudust a Rómeó és Júliában, Mariát a Vízkereszt-ben, az első boszorkányt a Macbeth-ben, Glindát és Emmi nénit az Óz, a csodák csodája színpadi adaptációjában. Később is visszatért a Royal Shakespeare Companyhez, 2001-ben A titkos kert Adrian Noble által rendezett musical változatában Mrs Medlockot játszotta.
Az 1990-es évek elején Az operaház fantomja és A 42. utca foglya musicalek szereplőjeként országos turnéra indult. Az 1990-es években ismét számos West End-i musicalben játszott (Nine, Into the Woods, Donmar Warehouse), és 2002-ben Mrs Pearce szerepében a Trevor Nunn által rendezett My Fair Lady-ben, a Drury Lane-i Theatre Royal-ban. 2003-ban játszott a Playhouse Theatre-ben a Christopher Hampton által rendezett Veszedelmes viszonyok-ban, mint Madame de Rosemond. Ezért az alakításáért megkapta a Clarence Derwent-díjat. 2005-ben Roald Dahl: Boszorkányok című színművével járt országot, a nagymama szerepét vitte.[9]
2006-ban utoljára lépett színpadra, a Royal Shakespeare Company társulatának Nicholas Nickleby-előadásán, a chichesteri Fesztivál Színházban, három szerepet alakítva (Miss La Creevy, Mrs Gudden, Peg Sliderskew). A próbák idején tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Betegségét ameddig lehetett, eltitkolta a társulat elől, de amikor a produkciót Londonban folytatták, ő már nem vehetett részt benne.[9] 74 éves korában hunyt el tüdőrák következtében. Még megérte fiának esküvőjét.[9][10]
1957-től rövid ideig Frank Maher dublőr felesége volt, de elváltak. 1963-ban Garfield Morgan színészhez ment feleségül, ez a házasság is válással végződött. 1972-ben Alan Downer dramaturghoz ment feleségül, aki a Coronation Street és Emmerdale Farm tévésorozatokhoz és a Waggoner’s Walk rádiós sorozathoz írt szövegkönyveket. Egy fiuk született, Andrew Downer, aki később színészügynök lett. A harmadik férj, Alan Downer 1995-ben elhunyt.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
