(1771-1843) országgyűlési követ, táblabíró From Wikipedia, the free encyclopedia
Cserneki és tarkő gróf Dessewffy József (Krivány, 1771. február 13. – Pest, 1843. május 2.) országgyűlési követ, több megye táblabírája, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja.
| gróf Dessewffy József | |
 | |
| Johann Ender festménye (1830 körül) | |
| Született | 1771. február 13. Krivány |
| Elhunyt | 1843. május 2. (72 évesen) Pest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | |
| Szülei | Vécsey Anna Dessewffy István |
| Foglalkozása | országgyűlési követ, táblabíró, költő |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Kassai Királyi Akadémia (–1791) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz gróf Dessewffy József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gróf Dessewffy István császári és királyi kamarás és Vécsey Anna Mária fia volt. Mivel születése után nem sokkal anyja meghalt, nagynénje, Szirmay Karolina nevelte magyaros szellemben; kilencéves korában Kassára ment iskolába s a gimnáziumot, egy szigorú tanár keze alatt, kevés sikerrel végezte. Azután Koppi Károly piarista szerzetes vette át nevelését, akit Kolozsvárra s Pestre is követett, s a tudományokat, különösen a magyar történelmet és irodalmat kedveltette meg vele. Pesten a piaristák gimnáziumába járt, ahol Zimányi a szónoki s költői tudományokban volt oktatója és a klasszikus írók szeretetét fel tudta benne ébreszteni s ápolni. Itt kedvelte meg a római és görög klasszikusokat; Ciceróból már akkor fordítgatott. De nem egyedül nyelvtanulási célból forgatta a régi szerzőket, hanem munkáik lelkületét is beszívta; így lett egyik kitűnősége azon köröknek, amelyek akkor nemigen buzgólkodtak a nemzet ügye mellett. Egyik legnemesebb érzelmű és legműveltebb fia lett a hazának, amelynek javát szóval és tollal igyekezett haláláig előmozdítani. Az egyetemen Kreil volt tanára a bölcseletben, Dugonics András a matematikában, Werthes az esztétikában, Horváth a természet-, Mitterpacher Lajos a gazdaság- és műtanban, Cornides és Schönwisner az oklevél- és pénzügytanban, Koppi a történelemben voltak mesterei. A bölcseleti tanfolyam után Kassára ment, ahol a jogot végezte.
Ezután gróf Sztáray Mihály szabolcsi főispánt kísérte a budai országgyűlésre. 1792-ben jurátusságát végezvén, országos hivatalt kapott és Fiuméban Pászthory Sándor kormányzó mellett fogalmazó lett. De a hivatal nem volt ínyére, elutazott Itáliába (1793 márciusában volt Rómában és Nápolyban), ahonnan költészeti s művészeti ismeretekkel tért vissza. 1795-ben a napóleoni háborúk alatt a szabolcsi felkelő nemes seregnél volt kapitány, míg a Campo Formió-i béke e pályának is végetvetett. Hazavonult, hogy hazáját ezentúl mint tudós, s mint nemes a vármegyék körében szolgálja. 1802-ben Sáros-, 1805. és 1807-ben Zemplén-, 1811. és 1825-ben Szabolcs vármegye követe volt az országgyűléseken. 1806. szeptember 25-én gróf Sztáray Leonorát vette nőül. 1807-ben rövid, de fényes budai országgyűlésen tollvivő volt.
1830. április 19-én mint az országos küldöttség egyik tagja, a sajtóról külön véleményt adott be, amelyet később magyarul kidolgozva 52 §-ra osztott. Ezek mellett magánügyei aggodalommal töltötték el; apja ugyan terjedelmes birtokokat hagyott rá, de rengeteg gonddal, amelyektől a sírig nem szabadult meg egészen soha. A Magyar Tudományos Akadémia alapításánál jelent volt, az alaprajzon ő is dolgozott; 1830. november 11-től igazgató-, 1831. február 15-étől tiszteleti tagja lett; annak üléseit rendszeresen látogatta, s tanácskozásaiban aktívan részt vett. Kazinczy Ferencnek hű barátja s pártolója volt; legszebb művei közé tartozik a Kazinczyhoz írt episztolája.
Gazdasági és politikai konzervativizmusa miatt támadta Széchenyi István Hitel című munkáját: A «hitel» cz. munka taglalatja.
Részt vett a Közhasznú Esmeretek Tára készítésében is az 1830-as évek első felében.
1843. május 2-án hunyt el. Az akadémián május 15-én Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet és Eötvös József báró 1844. december 26-án emlékbeszédet.
Felesége Sztáray Eleonóra (1780. július 3. – 1849. szeptember 24.) volt. Három gyermekük született:[1]
A nemzeti irodalomnak a Felvidék fővárosában, Kassán központot akart állítani és megalapította a Felső Magyarországi Minerva című évnegyedes folyóiratot, amelyet titkára, Dulházy Mihály szerkesztett; ebbe írt költeményeket, történeti, nyelvészeti s gazdászati cikkeket (1825. Az avulni kezdő s nagyon újítgató irásmódról a magyar nyelvben, Az életes vermekről, Sándor Leopold nádor élete és halála, gróf Hadik András fővezér életrajza; 1828–36), verseket irt az Orpheusba (II. 1790), Erd. Múzeumba (1814–17), Zsebkönyvbe (1821), Nefelejtsbe (1832–33), Regélőbe (1833), Szépliteraturai Ajándékba (1821–22, 1824), Zsebkönyvbe (1822), Aurórába (1822, 1825), Hebébe (1824–26), Bpesti Árvizkönybe (I. 1839. A dunaparti s kivált a pesti vizár 1838-ban, hosszabb költemény); prózai s költői dolgozatai megjelentek a Kulcsár Hazai s Külföldi Tudósításaiban, melléklapjában a Hasznos Mulatságokban, Pethe Mezei Gazdájában, a Társalkodóban, Tudom. Gyűjteményben (1818. I. A magyar betűirásról, orthographiáról); írt még az Árpádiába (I. 1833. Kazinczy életrajza) s Hirnökbe (1838. 50. Kritika és engedmény), M. Tud. Társaság Évkönyveibe (III. 1834–1836. Emlékbeszéd br. Berzeviczy Vincze felett. V. 1838–40. Emlékbeszéd gr. Illésházy István felett.) A mezei gazdaság előmenetelét eszközlő fő módokról irt a M. Gazdába (1841. 71. 72. sz.) Egy versét (A jelenlegi korszellem hazánkban 1841) a Hazánk (VII. 1887) hozta s két ismeretlen munkája van a Zemplénben (1887. 44. sz. Egy szüreti kép a mult században) és Figyelőben (XXIII. 1887. Gr. Sztáray Mihály menybemenetele)
1898-ban Holló Barnabás készített róla egy kisplasztikát. A mű címe: Gróf Dessewffy József Kazinczy Ferenc levelét olvassa.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
