izraeli író From Wikipedia, the free encyclopedia
David Grossman (Jeruzsálem, 1954. január 25. –) izraeli író. Könyveit több mint 30 nyelvre fordították le.
David Grossman | |
Született | דויד גרוסמן 1954. január 25. (70 éves) Jeruzsálem, Izrael |
Állampolgársága | izraeli[1][2] |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz David Grossman témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
David Grossman Jeruzsálemben született. Két testvér közül ő az idősebb. Édesanyja, Michaella Palesztinában (brit mandátum) született; apja, Jichák a lengyelországi Dynówból vándorolt be özvegy anyjával kilencévesen. Anyja családja munkáscionista és szegény volt. Nagyapja utakat kövezett Galileában, jövedelmét pedig szőnyegek vásárlásával és eladásával egészítette ki. Manikűrös anyai nagyanyja rendőri zaklatás után elhagyta Lengyelországot. Fia és lánya kíséretében bevándorolt Palesztinába és cselédlányként dolgozott gazdag negyedekben.
Grossman apja buszsofőr volt, majd könyvtáros. A könyvek között, amelyeket fiának hazavitt, hogy elolvassa, többek között Sólem Aléchem történetei is szerepeltek.[8] 9 évesen Grossman megnyerte a Sólem Aléchem ismeretéről szóló országos versenyt. Gyermekszínészként dolgozott a nemzeti rádiónál, majd az Israel Broadcasting Authoritynél dolgozott közel 25 évig.[9][10]
1971-ben Grossman az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonai hírszerző alakulatánál szolgált. A jom kippuri háború 1973-as kitörésekor a hadseregben volt, de nem vett részt akcióban.[8]
Grossman filozófiát és színházat tanult a jeruzsálemi Héber Egyetemen.
Grossman Mevaszeret Cionban él Jeruzsálem külvárosában.[11] Felesége, Michal Grossman gyermekpszichológus. Három gyermekük született, Jonatan, Ruthi és Uri. Uri az Izraeli Védelmi Erők tankparancsnoka volt, és a 2006-os libanoni háború utolsó napján halt meg.[8][12] Uri életét később Grossman Falling Out of Time című könyvében írta meg.
Az egyetem elvégzése után Grossman a Kol Jiszrael, az izraeli nemzeti műsorszolgáltató szolgálatába állt.[13] 1988-ban elbocsátották, mert nem volt hajlandó elhallgatni azt a hírt, miszerint a palesztin vezetés kikiáltotta saját államát és elismerte Izrael létjogosultságát.[8]
Az izraeli–palesztin konfliktussal foglalkozott 2008-as, To the End of the Land (A világ végére) című regényében. A könyv megjelenése óta írt egy gyerekkönyvet, egy operát gyerekeknek és számos verset.[8] 2014-ben megjelent könyve, a Falling Out of Time a szülők gyermekeik halála utáni gyászával foglalkozik.[14] 2017-ben gyakori munkatársával és fordítójával, Jessica Cohennel[15] közösen elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat az A Horse Walks into a Bar (magyar címe: Egy ló besétál a bárba) című regényéért.[16]
Grossman szókimondó baloldali békeaktivista.[8] A The Economist úgy jellemezte őt, mint Izrael baloldali kulturális elitjének megtestesítője.[17]
A 2006-os libanoni háború során önvédelmi okokból kezdetben Izrael fellépését támogatva, 2006. augusztus 10-én ő és szerzőtársai, Ámosz Oz és Ávráhám Ben Jehosua sajtótájékoztatót tartottak, amelyen nyomatékosan sürgették a kormányt, hogy állapodjon meg a tűzszünetben, amely megteremti a tárgyalásos megoldás alapját, mondván: „Jogunk volt háborúzni. De a dolgok bonyolulttá váltak. ... Úgy gondolom, hogy egynél több cselekvési mód áll rendelkezésre.”[8] Két nappal később Grossman 20 éves fia, Uri, a 401. páncélos dandár[18] törzsőrmestere meghalt Libanon déli részén, amikor tankját nem sokkal a tűzszünet életbe lépése előtt egy páncéltörő rakéta eltalálta. Grossman kifejtette, hogy fia halála nem változtatott Izrael palesztinokkal szembeni politikájával szembeni ellenállásán.[8] Bár gondosan kerülte a politikáról szóló írásokat a történeteiben, ha nem is újságírásában, fia halála késztette arra, hogy részletesebben foglalkozzon az izraeli–palesztin konfliktussal. Ez megjelent a 2008-as To The End of the Land című könyvében.[8]
Két hónappal fia halála után Grossman beszédet mondott a 100 000 fős izraeli tömeghez, akik Jichák Rabin 1995-ös meggyilkolásának évfordulója alkalmából gyűltek össze. Elítélte Ehúd Olmert kormányát a vezetés kudarca miatt és azzal érvelt, hogy a palesztinokhoz való eljutás a legjobb remény a fejlődésre a régióban: „Természetesen gyászolok, de a fájdalmam nagyobb, mint a haragom.”[8]
A háborúhoz fűződő személyes kapcsolatáról Grossman így nyilatkozott: „Voltak, akik sztereotipizáltak, naiv baloldalinak tartottak, aki soha nem küldi a saját gyerekeit a hadseregbe, aki nem tudta, milyen az élet. Azt hiszem, ezek az emberek kénytelenek voltak felismerni, hogy lehetsz nagyon kritikus Izraellel szemben és mégis szerves része lehetsz; Magam az izraeli hadsereg tartalékosaként beszélek.”[8]
2010-ben Grossman, felesége és családja részt vett az izraeli telepek terjedése elleni tüntetéseken.[19] Miközben hetente vett részt a kelet-jeruzsálemi Sejk Dzsarra városnegyedben[20] a palesztin negyedekben házakat elfoglaló zsidó telepesek elleni tüntetéseken, rendőrök támadták meg. Amikor a The Guardian egyik riportere arról kérdezte, hogyan lehet megverni egy neves írót, azt válaszolta: „Nem tudom, ismernek-e egyáltalán.”[8]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.