Nobel-díjas izraeli tudós From Wikipedia, the free encyclopedia
Daniel Dan Shechtman (Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum, 1941. január 24.[2] –) izraeli tudós, az Israel Institute of Technology ("Technion") anyagtudományi professzora, az amerikai Ames Laboratory kutatója, az Iowa State University vendégprofesszora. 1982. április 8-án, miközben a washingtoni Nemzeti Szabványügyi Iroda (U.S. National Bureau of Standards) munkatársa volt, felfedezte az ikozaéder fázist, ami új területeket nyitott meg a kvázikristályok kutatása területén.[3][4] 2011-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.[5]
Daniel Shechtman דן שכטמן | |
Daniel Shechtman 2011-ben, kezében az általa felfedezett kvázikristályok egy modelljével | |
Született | 1941. január 24. (83 éves) Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | izraeli |
Házastársa | Tzipora Shechtman |
Gyermekei | Yoav Shechtman |
Foglalkozása | kémikus |
Iskolái | Technion – Izraeli Műszaki Egyetem |
Kitüntetései | Fizikai Wolf-díj (1999) Izrael-díj (1999) Kémiai Nobel-díj (2011) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Shechtman דן שכטמן témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1966-ban az Israel Institute of Technology-n ("Technion") szerezte főiskola, majd 1968-ban egyetemi diplomáját, majd 1972-ben doktori fokozatát anyagtudományi területen.[2] Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudomány Tanácsának támogatásával az Ohio állambeli Wright Patterson Légierőbázison található kutatólaboratóriumban dolgozott, ahol titániumötvözetek mikrostruktúráját és tulajdonságait vizsgálta. 1975-től a Technion tanára volt az anyagtudományi tanszéken. 1981–1983 között fizetetlen szabadságot vett ki és a Johns Hopkins Egyetemen folytatta kutatásait és a hirtelen megszilárduló alumíniumötvözetek tulajdonságait vizsgálta. Eközben fedezte fel az ikozaéder fázist, amí új területet nyitott a kvázikristályok kutatásában.
A felfedezés rendkívül ellentmondásos volt, az anyagkutatás egyik elismert szakértője, Linus Pauling jelentette ki, hogy "kvázikristályok nincsenek, csak kvázitudósok".[6] Shechtman kutatásvezetője pedig felkérte, hogy távozzon a csapatából, amelyre szégyent hozott.
Shechtman felfedezése után más kutatócsoportok is elkezdtek foglalkozni a területtel és hamarosan empirikus megfigyelésekkel támasztották alá elméletét. Kiderült, hogy a kvázikristályok alacsony hő- és áramvezető tulajdonságokkal rendelkeznek, de nagy a strukturális stabilitásuk. Találtak természetes kvázikristályokat, illetve számos alkalmazási területet, többek között a finomműszeriparban használt acél, az elektromos vezetékek szigetelése és a konyhai edények tapadásgátló bevonatai is tartalmaznak kvázikristályokat.[7][8]
2011-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.[7]
1992–1994 között ismét fizetetlen kutatói szabadságot vett ki és az amerikai szabványügyi hivatal laboratóriumában a gyémánt felhasználását tanulmányozta a kémiai úton készített bevonatok készítése során (Chemical vapor deposition, CVD).
2004-ben lett az Iowa State University részidős professzora, általában egy évből 5 hónapot tölt az iowai Ames-ben.[9][10]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.