C–141 Starlifter
From Wikipedia, the free encyclopedia
A C–141 Starlifter nehéz katonai teherszállító repülőgépet az Amerikai Légierő Légimozgékonysági Parancsnokságának igényei alapján tervezte meg a Lockheed az 1960-as évek elején. Hadrendbe állása után a haderő összes katonai konfliktusába szállított hadianyagokat a vietnámi háborútól kezdve az öbölháborúig. Az AMC ezredein kívül később a Légierő Tartalékos Parancsnokságának ezredeiben, majd a Légi Nemzeti Gárdánál és a Légi Oktatási és Kiképző Parancsnokság alatt is szolgált, illetve 1 db-ot a NASA is igénybe vett repülő laboratórium kiépítésére.
C–141 Starlifter | |
A 38085-ös C–141A bal fordulóban az 1960-as évek első felében. Jól láthatóak az erre az időre jellemző festési minták | |
Funkció | Hadászati-hadműveleti katonai teherszállító repülőgép |
Gyártó | Lockheed |
Gyártási darabszám | 285 db (1963–1968) |
Ár | na. |
Rendszeresítők | Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje |
Személyzet | 5-6 fő |
Első felszállás | 1963 |
Szolgálatba állítás | 1965 |
Szolgálatból kivonva | 2006. május 5. |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 44,19 m (A, KAO) 51,30 m (B, C) m |
Fesztáv | 48,80 m |
Magasság | 12 m |
Szárnyfelület | 300 m² |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 65 542 kg |
Max. felszállótömeg | 147 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 4 db Pratt & Whitney TF33 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 4×90,1 kN |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 912 km/h |
Hatósugár | 4723 km |
Hatótávolság | 9880 km |
Legnagyobb repülési magasság | 12 500 m |
Emelkedőképesség | 13,2 m/s |
Szárny felületi terhelése | 490 kg/m² |
A Wikimédia Commons tartalmaz C–141 Starlifter témájú médiaállományokat. |
Hadrendbe állításakor a lassabb, csillagmotoros C–124 Globemaster II-t váltotta le 1965-ben. A C–5 Galaxy 1970-es szolgálatba állásáig ez a típus volt a NATO legnagyobb kapacitású teherszállító repülőgépe.
Egyik leghíresebb példánya a Hanoi Taxi névre keresztelt C–141A (66–0177), amellyel 1973. február 12-én a legelső 40 fős csoport amerikai hadifoglyot vitték haza Hanoiból az Államokba, a „Hazatérés” hadművelet kezdeteként (két másik C–141A és egy C–9A követte még aznap). Az STS–51–L legénységének megmaradt holttesteit is ezzel a típussal szállították el 1988. augusztus 30-án a Kennedy Űrközpontból a Delaware állambeli Dover Légierő-bázisra.
Az utolsó példányok az amerikai haderő egészségügyi szállításait végezték a világ különféle pontjairól a németországi Spangdahlembe.
A Légierő hadrendjéből 2006. május 5-én vonták ki az utolsó példányt is, a C–17 Globemaster III váltotta ki a csapatszolgálatból. 11 példány maradt meg és lett kiállítva az Egyesült Államokban.