szórakoztató előadó-művészeti műfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
A bűvészet egy szórakoztató előadó-művészeti műfaj, melynek során a bűvész látszólag lehetetlen, a fizikai törvényeinek ellentmondó, vagy éppen természetfelettinek tűnő események illúzióját kelti. A bűvészet egy összegző fogalom, melybe a néhány főnek előadott mikrotrükköktől kezdve a többezres nézőközönségnek bemutatott show-műsorok is beletartoznak.
Az első írásos emlék, amit kapcsoltba hoznak a bűvészettel, a Westcar-papirusz, melyet 1823-24 körül talált meg Henry Westcar Egyiptomban, és 1890-ben Adolf Erman fordított le. A tekercsek keletkezését Kr. e. 1800-1600 közé becslik, és a Kr. e. 2600 körül uralkodó Kheopsz fáraó idejéből származó csodás történeteket tartalmaz. Az egyik egy Dedi (vagy Dzsedi) nevű varázsló mutatványairól számol be, aki levágott fejű állatokat keltett újra életre.
A Biblia a Kivonulás könyvében (VII, 10-12) beszámol arról a történetről, amikor Áron egy botot változtatott kígyóvá Merenptah fáraó előtt (i. e. 1269-1203) és a fáraó, akit egyáltalán nem lepett meg a dolog, a saját varázslóival ismételtette meg ugyanezt a csodát. Szent Pál Timótheoszhoz írt második levelében beszél a kortárs (I. századi) szemfényvesztők játékairól.[forrás?]
Lucius Annaeus Seneca művében, a Lucilliuszhoz írt Erkölcsi levelek közül a XLV. levélben megemlíti a kortárs, I. századi szemfényvesztők "poharacskáit és kövecskéit", utalva ezzel a serleg és golyók nevű bűvésztrükkre.[1]
A 2-3. századi görög író, Naukratiszi Athénaiosz a "A Bölcsek lakomája", latinul Deipnosophistae című művében leírja, hogy Nagy Sándor (i. e. 356-323) esküvőjén három bűvész lépett fel: a tarantói Scymnus, a siracusai Philistides és a mitylene-i Heracleitus.[2]
A bűvészek sokáig a vásárok és búcsúk fellépői voltak. A 18. századra a műfaj már nagy népszerűségnek örvendett, több bűvész bejárta Európát mutatványaival. A korszak híres bűvészei közé tartoztak többek között az angol Isaac Fawkes (1675-1732), a francia Nicholas-Philippe Ledru (művésznevén: Comus, 1731-1807) és Louis Comte (1788-1859), valamint az olasz Bartolomeo Bosco (1793-1863).
A 19. század közepén nagy változást jelentett, amikor a bűvészet színpadi műfajjá lépett elő. Párizsban Jean Eugène Robert-Houdin (eredeti szakmáját tekintve órásmester, akit a „modern bűvészet atyjának” is neveznek) alapított bűvészszínházat 1845-ben, míg Londonban John Henry Anderson („Észak varázslója”) járta ugyanezt az utat, ő 1840-ben nyitotta meg első színházát. Bár a század második felében az előadók még általában maguk találták ki trükkjeiket, de ekkor kezdett szétválni a bűvésztrükkök feltalálóinak és előadóinak köre.[3]
A 20. század elején népszerűvé váló, a bűvészetet érintő különös irányzat volt a spiritizmus, amely során a médiumok természetfelettinek mondott bemutatókat tartottak, azonban általában trükköket használtak szeánszaikhoz. A magyar származású Harry Houdini komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy leplezze a kor csaló médiumait, akik valójában bűvésztrükköket alkalmaztak a nézőközönségük megtévesztésére.
Harry Houdini (aki művésznevét a Robert-Houdin iránti tiszteletből választotta), maga szabadulóművészként és bűvészként vált híressé, szabadulásait széles közönség előtt mutatta be, melyek közül sokat felvétel is őriz, továbbá némafilmszereplőként is ismert volt.
A második világháború után a televízió terjedése új megjelenési formát biztosított a bűvészek számára, többen a televíziós szerepléseik, illetve önálló show-műsoraik révén világhírnévre tettek szert. Közéjük tartozik többek között Paul Daniels, Siegfried & Roy, Penn & Teller, David Copperfield, David Blaine, illetve Dynamo.
Az első magyar nyelven megjelent bűvészkönyvet 1804-ban adta ki Tomentsek János A kis tátos címmel.[4] Ezt követte Czövek István A mágyiás ezermester című könyve 1816-ban, ami háztartási praktikák, receptek, fejtörők mellett bűvésztrükkök leírását is tartalmazta.[5]
A 20. század elejének híres bűvésze volt Göndör Miklós (művésznevén Corodini), az ő tiszteletére rendezik meg évente a Corodini-bűvészversenyt, illetve az ő nevét viseli a Corodini Bűvészklub. A 20. század vitathatatlanul legismertebb magyar bűvésze, aki külföldi fellépései révén nemzetközi hírnévre is szert tett, Rodolfo volt, akinek szállóigévé vált mondata lett a „Vigyázat, csalok”. Rodolfo sokat tett a műfaj hazai népszerűsítéséért, televíziós műsoraiban (Képzőbűvészet,[6] Bűvészettörténet), nemcsak bemutatta, de meg is tanította a nézőket egyes trükkök előadására.
A Magyar Televízióban éveken át vetített „Ki mit tud?” című vetélkedőben bűvészek is felléptek, ebben a műsorban ismerte meg a közönség többek között Gloviczki Pétert és Ungár Anikót is.
A bűvészek által bemutatott trükköket az alábbi kategóriákba sorolhatjuk:
Az IBM (International Brotherhood of Magicians[8] és az SAM (Society of American Magicians)[9] az alábbi etikai kódexet állította össze tagjai részére:
Bacsa Imre (Luci Fair)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.