Braxton Bragg
From Wikipedia, the free encyclopedia
Braxton Bragg (Warrenton, Észak-Karolina, 1817. március 22. – Galveston, Texas, 1876. szeptember 27.) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének hivatásos tisztje, az Amerikai Konföderációs Államok tábornagya volt, az Amerikai polgárháborúban a nyugati hadszíntér parancsnoka volt, később pedig Jefferson Davis elnök katonai tanácsadójává nevezte ki.
Braxton Bragg | |
Született | 1817. március 22. Warrenton |
Meghalt | 1876. szeptember 27. (59 évesen)[1][2][3][4] Galveston |
Sírhely | Magnolia Cemetery |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | Amerikai Egyesült Államok Amerikai Konföderációs Államok |
Fegyvernem | US Army Az Amerikai Konföderációs Államok hadserege |
Szolgálati ideje |
|
Rendfokozata | címzetes alezredes (USA) tábornagy (CSA) |
Egysége | Mississippi hadsereg/Tennessee hadsereg |
Csatái | szeminol háborúk
|
Iskolái | West Point |
Civilben | cukornád-ültetvényes, vízügyi és vasúti felügyelő, mérnök |
Braxton Bragg aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Braxton Bragg témájú médiaállományokat. |
Az észak-karolinai Bragg a West Point katonai akadémián végzett és tüzértisztként teljesített szolgálatot. Floridában állomásozott, majd a mexikói–amerikai háborúban három címzetes ranggal léptették előre kiváló szolgálatáért, különösen a Buena Vista-i ütközetért. Szigorú fegyelmet követelő tisztként híresült el, de már fiatal tisztként arról volt ismert, hogy saját feljebbvalóival hajlamos vitatkozni, akár a hadsereg legfelsőbb vezetőivel is és a nyilvánosság előtt kritizálja döntéseiket. Ilyen előmenetel után sorozatosan az Indián területeken levő állomáshelyekre osztották be, ezért 1856-ban leszerelt és cukornád-ültetvényes lett Louisianában.
A polgárháború folyamán Bragg kezdetben kiképzői feladatot látott el a Mexikói-öböl térségében és a keze alól kikerülő ezredek a legkiválóbbak voltak a hadseregben. Ezért a nyugati hadszíntérre rendelték kívánatosabb beosztásba, Albert Sidney Johnston tábornagy hadtestparancsnokává lépve elő. Az elvesztett shiloh-i csatában parancsnoka elesett és P. G. T. Beauregard vezette a Mississippi hadsereg visszavonulását. Corinth ostroma után azonban Beauregard-t Jefferson Davis konföderációs elnök leváltotta és Bragget nevezte ki a helyére. Bragg átnevezte erőit Tennessee hadsereg névre és Edmund Kirby Smith altábornaggyal együtt 1862 nyarának végén két irányból betörtek a már elvesztett Kentucky államba, de mivel nem találtak számottevő támogatásra a lakosság körében, a döntést nem hozó perryville-i ütközet után októberben feladták a Heartland hadjáratot és visszavonultak. Vasúton átcsoportosította erőit a kentucky betöréssel visszanyert Közép-Tennesseebe, de 1862 decemberében Bragg újabb lehetőséget hagyott ki a Stones-folyó menti csatában a tennesseebeli Murfreesboro mellett. Az újabb döntetlenül végződő ütközet után ismét visszavonult. 1863-ban ütközetek sorát vívta William S. Rosecrans vezérőrnagy Cumberland hadseregével szemben. A Tullahoma hadjáratban júniusban Rosecrans sikerrel mögé került, ezért kénytelen lett Chattanooga fontos vasúti csomópontjáig visszavonulni. Szeptemberben Chattanoogát is feladta, de a keleti hadszíntérről kapott erősítéssel a chickamaugai csatában, a nyugati hadszíntér legvéresebb ütközetében megverte Rosecranst. Azonban ekkor már nem először nem tudta kihasználni lehetőségét és döntő győzelem helyett Chattanooga hosszas ostromába bonyolódott. 1863 novemberében az uniós hadszíntér-parancsnokságot átvevő Ulysses S. Grant vezérőrnagy döntő győzelmet aratott Bragg felett a chattanooga-i csatában.
Mindezen hadjáratok alatt Bragg szüntelenül és elkeseredetten küzdött saját beosztottaival, akik több alkalommal próbálták kieszközölni leváltását. A chattanoogai vereség jelentette az utolsó cseppet a pohárban Davisnél, aki 1864 elején a fővárosba, Richmondba kérette és katonai tanácsadójának hatáskör nélküli beosztásába emelte. A háború végén Wilmington kikötőjét védte sikertelenül az ostromló uniós tengeri erőkkel szemben, majd a Karolinák hadjáratában hadtestparancsnok lett. A háború után Bragg a New Orleans környéki gátak felügyelőjeként dolgozott, felügyelte a mobile-i kikötő fejlesztését, és vasúti mérnök és felügyelőbiztos lett Texasban.