Frank Ocean-album From Wikipedia, the free encyclopedia
A Blonde (vagy blond) Frank Ocean amerikai énekes második stúdióalbuma,[1] amely 2016. augusztus 20-án jelent meg, csak az iTunes Store és az Apple Music platformokon, az Endless videóalbum augusztus 19-i kiadása után. 2013-ban Ocean bejelentette, hogy a Channel Orange-et követő album is koncepcióalbum lesz. Eredetileg Boys Don’t Cry néven volt ismert és 2015 júliusában jelent volna meg. Az albumhoz kiadták a Boys Don’t Cry magazint is.
Frank Ocean Blonde (blond) | ||||
stúdióalbum | ||||
Megjelent | 2016. augusztus 20. | |||
Felvételek | 2013–2016 Abbey Road (London) Electric Lady (New York) Henson (Los Angeles) | |||
Stílus | ||||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 60:08 | |||
Kiadó | Boys Don’t Cry | |||
Producer |
| |||
Frank Ocean-kronológia | ||||
| ||||
Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
2013-tól 2016-ig vették fel az albumot, a New York-i Electric Lady Stúdióban, a londoni Abbey Road Stúdióban és a Los Angeles-i Henson Stúdióban. Az albumon közreműködött többek között André 3000, Beyoncé, Yung Lean és Kim Burrell. A produceri munka nagy részét Ocena végezte, olyan sikeres producerekkel, mint Malay és Om’Mas Keith, akik már a Channel Orange-en is együttműködtek, illetve James Blake, Jon Brion, Buddy Ross, Pharrell Williams és Rostam Batmanglij.
A Blonde absztrakt elemeket tartalmaz Ocean korábbi megjelenéseivel ellentétben. Az album feldolgoz stílusokat, mint az R&B, az avantgárd soul és a pszichedelikus pop. Az album stílusát befolyásolja Stevie Wonder, a The Beatles és a Beach Boys, illetve Ocean hangját Prince-hez hasonlították. Ezek mellett az album harmóniáira és buja hangszereléseire nagy befolyása volt Brian Wilsonnak, a Beach Boys de facto vezetőjének. A gitár és a billentyűritmusok pedig nagyon minimalisták. Az album témáját tekintve Ocean férfiasságáról és érzelmeiről szól, szexuális tapasztalatok, szívfájdalom, veszteség és trauma által inspirálva.
A Blonde-ot pozitívan fogadták a zenekritikusok. Méltatták Ocean önelemző dalszövegeit és az album szokatlan, progresszív hangzását. A kritikusok ezek mellett kiemelték, hogy az album átlépte az R&B és a pop hagyományos határait. Az Blonde-ról egy kislemez jelent meg, a Nikes. Az album első debütált több országban is, az Egyesült Államokban is. Az első héten 275 ezer példány kelt el a lemezből és platina minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA). A Time 2016 legjobb albumának nevezte, a Metacritic pedig a harmadik helyre helyezte. 2020-ban a Pitchfork a 2010-es évek legjobb albumának nevezte, míg a Rolling Stone 2020-ban a Minden idők 500 legjobb albuma listán 79. helyre helyezte.
2013. február 21-én Ocean bejelentette, hogy elkezdett dolgozni a következő stúdióalbumán, amely ismét egy koncepcióalbum lesz. Elmondta, hogy dolgozott Tyler, the Creatorrel, Pharrell Williamsszel és Danger Mouse-szal.[2] Később azt nyilatkozta, hogy elkezdte befolyásolni a The Beach Boys és a The Beatles. Ezek mellett említette, hogy együtt szeretett volna dolgozni a Tame Impalával, és King Krule-lal, illetve Bora Borán szerette volna felvenni az albumot.[3] Végül a New York-i Electric Lady Stúdióban kezdett el dolgozni, illetve a londoni Abbey Road Stúdióban.[4][5]
2014 áprilisában Ocean elmondta, hogy az album már majdnem elkészült. Júniusban a Billboard megírta, hogy az énekes olyan előadókkal dolgozott, mint Happy Perez, Charlie Gambetta és Kevin Ristro, míg producerek Hit-Boy, Rodney Jerkins és Danger Mouse is részei voltak az album munkálatainak.[6][7] November 29-én kiadta a Memrise egy részletét Tumblr oldalán.[8]
Egy személyes levélben, amelyet a Boys Don’t Cry magazinban jelent meg, Ocean leírta, hogy inspirálta a The Collaborationist által készített fénykép egy fiatal, szőke lányról, egy autó hátsó ülésén.[9][10][11] Jessica Haye (The Collaborationist) szerint "ráhelyezte saját tapasztalatait a képre, szóval egy teljesen új, számára személyes történetet adott hozzá."[11] Ezt a fényképet később használták az albumot népszerűsítő anyagokban.[10] Az egyetlen készített interjújában Ocean elmondta Jon Caramanicának, hogy egy New Orleans-i gyerekkori barátja segítette át írói válságán.[4]
A Blonde hangzása absztrakt és atmoszferikus Ocean korábbi munkájával ellentétben, illetve nem megszokott zenei elemeket tartalmaz.[12] A Beatles és a Beach Boys mellett az albumra nagy befolyással volt Stevie Wonder stílusa. Ezek mellett az album harmóniáira és buja hangszereléseire nagy befolyása volt Brian Wilsonnak, a Beach Boys de facto vezetőjének. A gitár és a billentyűritmusok pedig nagyon minimalisták. Az album témáját tekintve Ocean férfiasságáról és érzelmeiről szól, szexuális tapasztalatok, szívfájdalom, veszteség és trauma által inspirálva.[13]
Az album műfaját avantgárd soulnak nevezték.[13][14][15] A The Quietus azt írta, hogy formája "nem az a tipikus pop vagy R&B–szürreális álomvilágokba bolyong, beszélgetések mintájával vágva, szokatlan effektekkel, sodródó gitárokkal és melódiákkal, amelyek hosszabbak, mint számítanál rá."[16] Kate Mossman (The Observer) szerint hangzása "intelligens, nem macho, határokkal nem rendelkező R&B."[12] A The Guardian a Radiohead Kid A (2000) és a Big Star Third (1974) albumához hasonlította, "a hangneme néma és önelemző, színes gitárokkal teli és bármiféle ütőhangszer nélkül készült."[17]
A Rolling Stone a következőt írta a zenei eklekticizmusról a következőt írta: "ez egy R&B album a definíció leglazább és legkiterjesztettebb értelmében" és megjegyezte, hogy "minimalista rock gitár és szimpla elektronikus billentyűk vezetnek több dalt is; rángatózó ritmusok és bizarr vokális effektek bújnak elő a sarkokból. A dalok finoman változtatnak alakot, ahogy haladnak előre és ritkán térnek vissza oda, ahol elkezdődtek."[18] Ann Powers az albumot úgy írta le, mint "ugyanannyira pszichedelikus indie rock, IDM utáni elektronika, U2 utáni / Coldplay-féle eno-pop, Drake utáni hiphop és Maxwell utáni soul / R&B."[19] Nina Corcoran (Consequence) az albumot minimalista avantgárd stílusát Brian Eno munkájához hasonlította.[20]
Dan Weiss (Spin) a vokálokon végzett utómunkát Prince kiadatlan Camille albumához hasonlította.[21] Az albumon többször is szerepelnek beszélgetések.[22][23][24] A Seigfrieden Elliott Smith hallható, míg a White Ferrari a The Beatles Here, There and Everywhere dalát dolgozza fel.[21] A Close to You egy Stevie Wonder hangmintát használ.[21] André 3000 verzéje a Solo (Reprise)-on az egyetlen igazi közreműködésként volt megnevezve az albumon.[19] Az album Ocean és testvére, Ryan közötti interjúval végződik, amelyet az utóbbi 11 évesen vett fel.[21]
2015. április 6-án Ocean bejelentette, hogy a Channel Orange-et követő albuma júliusban fog megjelenni, egy másik megjelenéssel együtt. Az album végül nem jelent meg, magyarázat nélkül elhalasztották. A másik megjelenés neve Boys Don’t Cry volt és szerepelt volna rajta a Memrise. A dal a végső számlistán nem szerepelt.[25][26][27]
2016. július 2-án Ocean elmondta, hogy lehetséges egy harmadik album megjelenése is, még abban a hónapban. A képen, amelyet megosztott, egy könyvtárkártya szerepelt, Boys Don’t Cry felirattal, különböző dátumokkal. A dátumok 2015. július 2-án kezdődnek és 2016 novemberével végződnek. Ocean testvére, Ryan Breaux Instagramon a következő aláírással posztolta ugyanazt a fényképet: "BOYS DON’T CRY #JULY2016".[28] 2016. augusztus 1-én az Apple Music által készített élő videóban elindították a boysdontcry.co weboldalt.[29][30]
2016. augusztus 1-én megjelent egy videó, amelyben Ocean fát munkál és folyamatosan hangszeres zenét játszik.[28] Ugyanezen a napon több magazin is megírta, hogy augusztus 5-én fog megjelenni a Boys Don’t Cry.[31][32] Utólag kiderült, hogy a videó az Endless promóciója volt, amely egy 45 perces vizuális album, amely augusztus 19-én jelent meg az Apple Musicon.[31] Az Endless megjelenése utáni napon Ocean ismét posztolt egy képet weboldalára, négy pop-up boltot népszerűsítve Los Angelesben, New Yorkban, Chicagóban és Londonban. Ezekben a boltokban lehetett megszerezni több száz magazint, három különböző borítóval, amelyekhez mind tartozott egy CD. Az első borító az I’m a Morning Person (Berlin, Németország, Wolfgang Tillmans) kollekció része, az alternatív borítót pedig Viviane Sassen készítette Tokióban (Japán), a Foxface kollekció részeként.[33][34] Tillmans Device Control dala fel van dolgozva a Device Control és a Higgs dalokon az Endlessen. A magazinok ingyenesek voltam és egy ember egyet vehetett meg. Később ugyanezen a napon az album exklúzívan megjelent az iTunes Store és Apple Music platformokon. A számlista eltért az album digitális verziójától, a Nikes második kiadásán szerepelt a japán rapper, KOHH is.[35][36] A Nikes hivatalosan megjelent az album egyetlen kislemezeként 2016. augusztus 20-án.[37][38]
A hagyományos koncertezős, fesztiválozós népszerűsítés helyett Ocean utazással töltötte az album utáni hónapokat. Meglátogatott olyan országokat, mint Kína, Japán vagy Franciaország. Ezek mellett úgy döntött, hogy nem adja be albumát a Grammy-díjra való jelölésre és azt nyilatkozta, hogy " az intézménynek egyértelműen nosztalgikus fontossága van, nem tűnik úgy, hogy reprezentálná az embereket, akik onnan jönnek, mint én."[4]
Kritikák | |||||||||||||||||||||||||||
|
Magazin | Lista eredeti neve | Év | Helyezés | For. |
---|---|---|---|---|
The A.V. Club | 50 Favorite Albums of the 2010s | 2019 | 20 | [39] |
Billboard | The 100 Greatest Albums of the 2010s | 2019 | 28 | [40] |
Complex | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 6 | [41] |
Consequence | Top 50 Albums of 2016 | 2016 | 4 | [42] |
The 100 Top Albums of the 2010s | 2019 | 56 | [43] | |
The Guardian | The 40 Best Albums of 2016 | 2016 | 2 | [44] |
The 100 Best Albums of the 21st Century (2000–2019) | 2019 | 10 | [45] | |
The Independent | The 20 Best Albums of 2016 | 2016 | 5 | [46] |
The 50 Best Albums of the Decade | 2019 | 15 | [47] | |
Mojo | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 7 | [48] |
NME | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 10 | [49] |
Noisey | The 100 Best Albums of the 2010s | 2019 | 3 | [50] |
Paste | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 10 | [51] |
The 100 Best Albums of the 2010s | 2019 | 7 | [52] | |
Pitchfork | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 2 | [53] |
The 200 Best Albums of the 2010s | 2019 | 1 | [54] | |
Rolling Stone | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 5 | [55] |
100 Best Albums of the 2010s | 2019 | 12 | [56] | |
Minden idők 500 legjobb albuma | 2020 | 79 | [57] | |
The Skinny | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 1 | [58] |
Spin | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 2 | [59] |
Stereogum | The 50 Best Albums of 2016 | 2016 | 2 | [60] |
The 100 Best Albums of the 2010s | 2019 | 5 | [61] | |
Time | The Top 10 Best Albums | 2016 | 1 | [62] |
The Wire | The Top 50 Releases of the Year | 2017 | 43 | [63] |
Blonde | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Nikes | Christopher Breaux | 5:14 | ||||||
2. | Ivy |
|
4:09 | ||||||
3. | Pink + White |
|
3:04 | ||||||
4. | Be Yourself | 1:26 | |||||||
5. | Solo |
|
4:17 | ||||||
6. | Skyline To |
|
3:04 | ||||||
7. | Self Control | Breaux | 4:09 | ||||||
8. | Good Guy | Breaux | 1:06 | ||||||
9. | Nights |
|
5:07 | ||||||
10. | Solo (Reprise) |
|
1:18 | ||||||
11. | Pretty Sweet | Breaux | 2:37 | ||||||
12. | Facebook Story |
|
1:08 | ||||||
13. | Close to You |
|
1:25 | ||||||
14. | White Ferrari | 4:08 | |||||||
15. | Seigfried |
|
5:34 | ||||||
16. | Godspeed |
|
2:57 | ||||||
17. | Futura Free (tartalmazza: Interviews, szerezte: Ross) |
|
9:24 |
További vokálok
Jegyzetek
Feldolgozott dalok
Produceri munka, hangszerelés
|
|
Zenészek
|
|
Háttérmunka
|
|
Design
|
|
Heti slágerlisták
|
Év végi slágerlisták
|
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.