Birtokos névmás
birtokviszonyt jelölő névmás, pl. „enyém, tiéd, övé” / From Wikipedia, the free encyclopedia
A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).[1] Az első entitást birtoknak nevezik, a másodikat birtokosnak. A birtokos névmás jelentést sűrít, egyetlen szóval nevezve meg a birtokost és utalva a birtokra. A két entitás közötti viszonyt általánosan birtokviszonynak nevezik,[2] de akármilyen olyan típusú viszonyt is kifejezhet, melyet a magyar nyelv grammatikáiban a birtokos jelzőnek nevezettnek megfelelő mondatrész fejez ki.[1] A birtokos névmás a birtokos determinánssal is rendelkező nyelvekben az ezzel ellátott főnevet helyettesítheti,[3] a magyarban pedig a birtokos személyjellel ellátottat.