Bikaviadal
From Wikipedia, the free encyclopedia
A corrida (Spanyolországban) vagy fiesta brava (Mexikóban),[1] azaz a bikaviadal, az Ibériai-félszigetről származó látványosság, melynek során az arénában a torerók, azaz a bikaviadorok meghatározott szabályrendszer szerint a felbőszített, kifejezetten erre a célra tenyésztett, vad harci bikával küzdenek meg. Ennek a neve spanyolul: Corrida de toros(wd) A véres játék végén a matador, azaz a ’leölő’ bikaviador, díszes középkori eredetű ruházatban színre lépve, kardjával rituális szabályok szerint leöli az állatot. A matador hagyományos ruházata testre feszülő, magas derekú nadrág és derékig érő díszes boleró. A hímzésekkel, rátétekkel és csipkével díszített felsőruha meghatározó eleme a spanyol népviseletnek.[2] Három felvonásból (tercio) áll a viadal. A corrida harmadai: a lándzsák próbája a suerte de varas, a banderilla, és a halál próbája (tercio de muerte).
A tauromaquia szó a görögből származik, amely a „bika” és a „küzdeni” szavakból áll. A Real Academia Espaňola szerint a tauromaquia nem más, mint a bikával való küzdelem művészete. Tágabb értelmezésben a bikaviadallal foglalkozó szakmai értekezések, irodalmi művek vagy műalkotások is a tauromaquia tárgykörébe tartoznak.
A látványosság a világ egyik legősibb, máig fennmaradt szokása. Federico García Lorca spanyol drámaíró szerint: „A bikaviadalnak egész liturgiája van, valóságos vallási dráma, ahol ugyanúgy, mint a misében, imádnak és feláldoznak egy istent”. A napjainkban sokat támadott véres hagyomány pontos eredete vitatott.[3] Egyesek az ókori rómaiak gladiátorjátékaihoz, illetve a görög és krétai „bikakultuszhoz” (tauromachia) vezetik vissza, míg mások szerint az ókori Ibériában alakult ki, és csupán véletlen a párhuzam a hasonló római és görög játékokkal. Spanyolországban az ember bikával való küzdelmének első reprezentációja egy keltibér kőtömbről származik a rómaiak által az i. e. 1. században alapított Cluniából (ma romváros Burgos provincia déli részén, Kasztíliában). Ernest Hemingway Nobel-díjas író szerint, aki jól ismerte a bikaviadal hagyományos spanyolországi formáját „a bikaviadal spanyol intézmény: nem a külföldiek és a turisták kedvéért jött létre, hanem mindig ellenükre, és minden lépés, melyet a viadal módosítására, azaz szalonképessé tétele érdekében tesznek, méghozzá hiába, mivel semminemű módosítás nem fogja szalonképessé tenni, a teljes eltiltás felé vezet.”[4]