Bhagavad-gíta
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Bhagavad-gíta (szanszkrit, eredeti írásmóddal भगवद् गीता, ISO: Bhagavad-gītā) teljes nevén: Srímad Bhagavad-Gíta (श्रीमद् भगवद् गीता), vagy röviden: Gítá, szanszkrit filozófiai költemény, a hinduizmus vallásainak egyik legszentebb könyve. A cím magyar jelentése: „A magasztos szózata”.
Bhagavad-gíta | |
„A magasztos szózata” | |
A Bhagavad-gíta 19. századi szanszkrit nyelvű kézirata | |
Szerző | Krisna Dvaipájana v. Vjásza (hagyományosan) |
Eredeti cím | भगवद् गीता |
Megírásának időpontja | Kr. e. 4–3. század |
Nyelv | szanszkrit |
Témakör | indiai vallás–filozófiai tanítások gyűjteménye |
Műfaj | filozófiai költemény |
Részei | 700 vers (egyébként maga a mű a Mahábhárata-eposz egyik része) |
Kiadás | |
Magyar kiadás | magyarázatos kiadás: A. C. Bhaktivedanta S. P.: A Bhagavad-Gítá úgy, ahogy van, The Bhaktivedanta Book Trust, 1993, 931 p |
Fordító |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Bhagavad-gíta témájú médiaállományokat. |
A Bhagavad-gíta a védikus irodalom egyik alapműve, a védikus irodalom filozófiájának összefoglalása. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része (a Bhísma-parva könyv 25–42. fejezete, mintegy 700 vers), de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban az Újszövetségé. A Bhagavad-gíta az Upanisadok és a Védánta-szútra mellett az ind filozófia harmadik legfontosabb forrásanyaga. Filozófiai mélységeire nemcsak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte – például Hegel, Einstein, Emerson vagy Humboldt.[1][2]