Betamax
videókazetta-rendszer / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Betamax (gyakran Betának becézik) egy régi otthoni videókazetta-rendszer, melyet a Sony fejlesztett, és 1975. május 10-én hozott forgalomba. A szalag szélessége 12,7 mm, a kazetta formátuma pedig hasonlít a Betamaxot megelőző U-Matic videokazettákéhoz.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Riválisa, a VHS 1976. szeptember 9-én jelent meg a JVC szárnyai alatt. Ez a formátum a Betamaxszal ellentétben nem használt biztonsági sávot, azonban azimut-alapú felvételi technológiát alkalmazott, hogy ne legyen képáthallás. A "Betamax" név kettős jelentésből ered. A beta egy japán kifejezés, ami a felvételhez használt jeleket jelentette, a "MAX" pedig a maximumot, a formátum nagyszerűségét próbálta leírni.
A Sanyo is létrehozott egy Beta-típust, ez volt a Betacord, amit gyakran hívtak a Betamaxhoz hasonlóan BETA-nak. Érdekes, hogy a Beta-rendszerű videómagnókat a Toshiba, Pioneer, Murphy, Aiwa és a NEC, valamint Zenith Electronics Corporation és a WEGA cégek is hamar elkezdték gyártani a Sonyval kötött szerződés értelmében.
A Betamax-VHS-harc végén érdekes módon végül a VHS került ki győztesként, pedig a Betamax jobb kép- és hangminőséggel, valamint kisebb mérettel rendelkezett. A Sony cég 1988-ban gyártotta le az első VHS videómagnóját, a vereség beismeréseképpen.[1]
A Sony 2002-ben fejezte be a Betamax rendszerű videómagnók gyártását, majd 2015 novemberében bejelentették, hogy 2016 márciusától leállnak a Betamax rendszerű kazetták gyártásával is.[2]