![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/30/Atelier_visite_de_la_Butte_Montmartre_-_Wikiconvention_Francophone_2016_-_8.jpg/640px-Atelier_visite_de_la_Butte_Montmartre_-_Wikiconvention_Francophone_2016_-_8.jpg&w=640&q=50)
Berthe Weill
francia műkereskedő / From Wikipedia, the free encyclopedia
Esther Berthe Weill (Párizs, 1865. november 20. – Párizs, 1951. április 17.) francia műkereskedő, Párizs első női galériatulajdonosa, a 20. század eleje művészeti piacának meghatározó alakja. Döntő szerepet játszott a párizsi avantgárd művészek felfedezésében, és karrierjük elindításában. A galérián keresztül a modern művészet kánonjába bejutott művészek hosszú listáján nem csak a legsikeresebb francia férfi művészek, hanem külföldiek és számtalan nő is szerepel. Azok a művészek, akik a korszak legbefolyásosabb és nagyobb financiális erővel bíró galéria tulajdonosai, Ambroise Vollard(de), Daniel-Henry Kahnweiler(en), Paul Rosenberg(en) és Clovis Sagot(de) galériájában szerepeltek, számos esetben Berthe Weill felfedezettjei voltak és először nála állítottak ki. A galéria művészeinek mecénása is volt, szorult anyagi helyzetben segítette őket. Becsületes és elhivatott kereskedő volt, aki vállalta a jövő generáció felfedezésének kockázatát.[4] Művészeinek ifjú avantgarde köre úgy emlegette, a francia nyelv szójátékával élve, hogy Mère Weill (Weill Mama), ami összecseng a merveille (csoda) szóval.
Berthe Weill | |
![]() | |
Emléktábla az első galéria helyszínén 25, rue Victor Massé, Párizs alapítva 1901-ben | |
Született | Esther Berthe Weill 1865. november 20.[1][2][3] Párizs 1. kerülete |
Elhunyt | 1951. április 17. (85 évesen)[1][3] Párizs |
Állampolgársága | Francia |
Szülei | Salomon Weill Jenny Lévy |
Foglalkozása | műkereskedő |
Tisztsége | galéria tulajdonos |
Kitüntetései | Chevalier de la Légion d’Honneur |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Berthe Weill témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ennek ellenére neve ötven évre feledésbe merült, és csak az ezredforduló utáni években Marianne Le Morvan[5] művészettörténész kutatásainak köszönhető, hogy munkássága végre megkapja a jelentőségének megfelelő elismerést. A kutatás kiindulópontja Berthe Weill 1933-ban kiadott Pan ! dans l’œil ! … ou trente ans dans les coulisses de la peinture contemporaine 1900–1930 című emlékirata a galéria harminc éves történetéről.[6]