Bazofil granulocita
From Wikipedia, the free encyclopedia
A bazofil granulociták vagy bazofilek a fehérvérsejtek egyik csoportja. A granulocitákon belül a legnagyobb és egyben a legritkább (kb. a fehérvérsejtek 0,5-1%-a) típus.[1] Az immunválasz során lejátszódó gyulladásos folyamatokban, valamint az akut és krónikus allergiás megbetegedésekben (anafilaxia, asztma, atópiás dermatitisz, szénanátha) játszanak szerepet.[2] Képesek a fagocitózisra (más sejtek vagy sejttörmelékek bekebelezésére), a gyulladás megindítására hisztamint és szerotonint termelnek, heparinnal pedig megakadályozzák a véralvadást.[3] Korábban úgy gondolták, hogy a hízósejtek kötőszövetbe vándorolt bazofilek, de mára kiderült, hogy differenciálódásuk más úton történik.[4]
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fe/Blausen_0077_Basophil_%28crop%29.png/640px-Blausen_0077_Basophil_%28crop%29.png)
A bazofileket 1879-ben fedezte fel a német Paul Ehrlich.[5] Nevüket onnan kapták, hogy a citoplazmákban található granulumok a festés során a bázikus festékeket veszik fel.