Battersea Power Station
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Battersea Power Station vagy Battersea Erőmű, eredetileg egy széntüzelésű erőmű volt Londonban, a Temze déli partján. A létesítmény 1933-ban kezdte meg működését, mely egykor London villamos energiájának egyötödét szolgáltatta. 1983-ban végleg leállították a termelést és az épületet műemlékké nyílvánították. A világ egyik legnagyobb téglaépülete [1] 2014-ig üresen állt, s ezalatt szinte teljesen lepusztult. Idővel különféle tervek születtek az épület hasznosítására, de egyik sem járt sikerrel.
Battersea Power Station | |
Település | London, Wandsworth kerület |
Építési adatok | |
Építés éve | 1929 és 1935 1937 és 1941 |
Megnyitás | 1933 |
Építési stílus | Art déco |
Felhasznált anyagok | tégla rozsdamentes acél |
Védettség | Grade II* |
Tervező | Leonard Pearce |
Építész(ek) | J. Theo Halliday és Giles Gilbert Scott |
Építési költség | 2,141,550 font (A épület) |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | kereskedelmi és szabadidős központ |
Alapadatok | |
Tető magassága | 50 m |
Alapterület | 27200 m² |
Hosszúsága | 170 m |
Szélessége | 160 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 51° 28′ 54″, ny. h. 0° 08′ 41″51.481666666667, -0.14472222222222 | |
Battersea Power Station weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Battersea Power Station témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
2012-ben maláj befektetők mutatták be tervüket, amely szerint a területen lakóparkokat, bárokat, éttermeket, irodahelyiségeket, üzleteket és szórakozóhelyeket alakítanának ki.[2] A terveket jóváhagyták és néhány év múlva megkezdődött a felújítás. London történelmi műemléke többszöri sikertelen átépítési kísérlet után és csaknem 40 évvel azután, hogy az erőmű bezárt, egy teljes körű felújítás után, a város új kereskedelmi és szabadidős központjaként nyílt meg, 2022. október 14-én.[3]
Az üzletek az erőmű két felújított turbinacsarnokában kaptak helyet. Az „A csarnokot” tisztelegve az épület eredeti 1930-as évekbeli építkezése előtt, art déco stílusban, míg a „B” jelzésű csarnokot az 1950-es évek ipari megjelenését és hangulatát tükröző stílusban állították helyre.[4][5]