Bakenranef
egyiptomi fáraó / From Wikipedia, the free encyclopedia
Bakenranef (uralkodói nevén Uahkaré, görögösen Bokkhórisz; ? – Kr. e. 720) ókori egyiptomi fáraó Kr. e. 725-től haláláig.
- A XXVI. dinasztia idején élt vezírt lásd itt: Bakenrenef.
Bakenranef | |||||||
Uralkodása | Kr. e. 725 – Kr. e. 720 | ||||||
Apja | Tefnaht | ||||||
Anyja | nem ismert | ||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bakenranef témájú médiaállományokat. |
Tefnaht fiaként született.[1] Megkísérelte az ország zilált belső állapotát rendezni, az antik történetírás mint nagy törvényhozót tartotta számon.[1] A két nagyhatalom által közvetlenül fenyegetett Egyiptom helyzete azonban annyira súlyos volt, hogy kísérlete nem vezetett eredményre.[1] Sikerült lázadást szítania Palesztinában II. Sarrukín asszír király ellen, a vállalkozás azonban vereséggel végződött, és adófizetésre kényszerült az asszírok javára.[1]
Az ő idejére teszi Tacitus római történetíró a zsidók kivonulását Egyiptomból:
„[...] A legtöbb szerző egyetért abban, hogy midőn Egyiptomban a testeket elcsúfító ragály támadt, Bocchoris király, felkeresvén Hammon jóshelyét, orvosszert kért, és azt a parancsot kapta, hogy tisztítsa meg országát, és az effajta embereket, akik gyűlöletesek az istenek előtt, vitesse más földekre.[2]”
Uralkodásának az etióp Sabaka király hódítása vetett véget Kr. e. 715 körül.[1]