Bódhidharma
From Wikipedia, the free encyclopedia
Bódhidharma (szanszkrit: बोधिधर्म; kínai: 菩提达摩; pinjin: Pútídámó; japán: 達磨, Daruma) indiai származású, a katonai bráhmana kasztba tartozó bódhiszattva (buddhává válni szándékozó) legendás buddhista szerzetes volt. A zen buddhizmus 28. indiai és 1. kínai pátriárkája. A 27. indiai pátriárka, Pradnyádhara (Punyatāra) tanítványa, egyben utódja és Huj-ko, a 2. kínai pátriárka tanítómestere.
Bódhidarma | |
Jositosi fatáblás festménye Bodhidharma címmel 1887-ből | |
Született | 470
|
Elhunyt | 543 (73 évesen) Kína, Honan tartomány |
Foglalkozása |
|
Filozófusi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
India és Kína kora középkor | |
Iskola/Irányzat | Zen buddhizmus |
Fontosabb művei | Long Scroll of the Treatise on the Two Entrances and Four Practices |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bódhidarma témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Bódhidharmáról szóló leírások közül számos történet népszerű legendává vált. A csan, a seon és a zen hagyományokban ezek a legendák a mai napig is élnek. Egy kínai hagyomány szerint elkezdte a Saolin kolostor szerzeteseinek fizikai kiképzését, amely Saolin kungfu alapjául is szolgál egyben.
A buddhista művészet során Bódhidharmát rosszindulatú, nagy szakállú, szélesre nyitott szemű, nem kínai emberként ábrázolják. Csan szövegekben „a kék szemű barbárként” (碧眼胡 Bìyǎnhú) hivatkoznak rá.[1]