Az Egyesült Királyság történelme
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Egyesült Királyság, mint Anglia és Skócia uniójának történelme 1707-ben kezdődött. Nagy-Britannia egyesített monarchiájának hannoveri származású királyai ellen az elűzött Stuart-ház katolikus tagjai több ízben is felkelést szerveztek, de a Hannoveri-dinasztiának a 18. század közepére sikerült stabilizálnia hatalmát. Az 1763-ban lezárult hétéves háborúban az Egyesült Királyság legyőzte nagy riválisát, Franciaországot és megnyílt előtte a lehetőség, hogy kiépítse a világtörténelem legnagyobb gyarmatbirodalmát. Észak-amerikai gyarmatainak egy része, az Egyesült Államok 1783-ban kivívta függetlenségét.
A 19. század elejére Nagy-Britannia gazdasága és flottája révén katonai szempontból a világ vezető hatalmává vált. Élen járt az ipari forradalomban, Viktória királynő uralkodása (az ún. viktoriánus kor) idején pedig elérte kulturális és gazdasági befolyásának csúcsát. Dominanciáját az első világháború törte meg, amelyben a győztes hatalmak között volt ugyan, de jelentősen eladósodott a feltörekvő Egyesült Államoknak, utána pedig gazdasági stagnálás sújtotta. Az 1920-as években Írország kivált az Egyesült Királyságból, de Észak-Írország az unió része maradt.
A második világháborúban az Egyesült Államok és a Szovjetunió szövetségeseként legyőzte a náci Németországot, de a rendkívül költséges háború után kénytelen volt békés úton függetlenséget adni legfontosabb gyarmatainak (Indiának, Malajziának stb.) Az újonnan létrejövő államok többsége csatlakozott a Brit Nemzetközösséghez.[1] A hidegháború idejére – bár továbbra is jelentős gazdasági és kulturális központ maradt – elvesztette korábbi nagyhatalmi státuszát. Az Egyesült Királyság alapító tagja volt az ENSZ-nek és az NATO-nak.