From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Augsburgi egyházmegye (latinul: Dioecesis Augustanus Vindelicorum, németül: Bistum Augsburg) egy németországi római katolikus egyházmegye. Alapítása a 6. századra tehető. Az újkor kezdetén Augsburg a reformáció egyik központjává vált.
| Augsburgi egyházmegye Bistum Augsburg (Dioecesis Augustanus Vindelicorum) | |
 | |
 | |
| Elhelyezkedés | |
| Ország | Németország |
| Területi fennhatóság | Bajorország délnyugati része |
| Főegyházmegye | München-Freisingi |
| Esperesi körzetek | 23 |
 é. sz. 48° 22′ 22″, k. h. 10° 53′ 48″ | |
| Statisztikai adatok | |
| Terület | 13 665 km² |
| Lakosság | |
| Teljes | 2 384 924 |
| Egyházmegyéhez tartozók | 1 308 450 (54,9%) |
| Plébániák | 998 |
| További jellemzők | |
| Egyház | római katolikus |
| Rítus | római rítus |
| Alapítás ideje | 6. század |
| Székesegyház | Sarlós Boldogasszony-székesegyház |
| Védőszent | Szent Ulrik Szent Afra Szent Simpert |
| Vezetése | |
| Pápa | Ferenc |
| Püspök | sede vacante |
| Metropolita | Reinhard Marx |
| Segédpüspök | Anton Losinger, Florian Wörner |
| Apostoli kormányzó | Bertram Meier |
| Nyugalmazott püspök | Konrad Zdarsa, Viktor Josef Dammertz OSB, Walter Mixa, Josef Grünwald |
| Térkép | |
 | |
| Augsburgi egyházmegye | |
| Honlap | |
| Augsburgi egyházmegye weboldala Augsburgi egyházmegye a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Augsburgi egyházmegye témájú médiaállományokat. | |
Az egyházmegye a münchen-freisingi érsek alá tartozik, székesegyháza az augsburgi Sarlós Boldogasszony-katedrális.
Püspöke 2019. június 4-ig Konrad Zdarsa volt, ekkor Ferenc pápa elfogadta a 75. életévébe lépő puspök lemondását. A sede vacante ideje alatt az egyházmegyét apostoli adminisztrátorként Bertram Meier püspöki helynök kormányozza.[1]
Az egyházmegye területén a kereszténység története a Római Birodalom idejéig nyúlik vissza. Raetia provincia központjaként Augusta Vindelicorum városában nagyobb keresztény közösség élt, ám őket sem kerülte el a keresztényüldözés. 304-ben itt szenvedett vértanú halált Szent Afra, a város és az egyházmegye későbbi védőszentje. A legújabb régészeti kutatások alapján valószínű, hogy a keresztény tradíció a népvándorlás korában is fennmaradt a területen a kora középkorig. Több középkori forrás név szerint említ augsburgi püspököket, ám ezek hitelessége erősen kétséges. Erről az időszakról tehát nem sok információval rendelkezünk, az azonban biztos, hogy a 8. században már létezett a püspökség. Első név szerint is ismert püspöke Szent Wikterp volt 739, vagy 768 körül, aki részt vett Szent Bonifác több szinódusán is. Ő és utódjai számtalan kolostort alapítottak a környéken. Ez idő tájt került át püspökség az Aquileiai patriarkátus alól a maizni érsek alá. 810 körül Szent Simpert püspök alatt kezdték el építeni az első bazilikát, Szűz Mária tiszteletére, ekkorra Augsburg és a környező bencés kolostorok (Ottobeuren, Benediktbeuern, Wessobrunn, Kempten) a szellemi és kulturális élet központjai lettek.
A 9. századtól a püspök már nem csak az egyházmegye főpásztora, hanem a Német-római Birodalom hercege, s Augsburg és a környező területek uralkodója is volt. Uradalma azonban jóval kisebb volt, mint az egyházmegye. A korszak legjelentősebb püspöke Szent Ulrik volt, aki 923-tól ötven éven át volt a város püspöke. Ez idő alatt megújította az egyházmegye hitéletét, nagy hangsúlyt fektetett a klérus és a fiatalság oktatására, támogatta a szegényeket, és számtalan templomot és apátságot épített újjá. Nagy szerepe volt a város védelmében a magyar kalandozások idején, sőt a legenda szerint személyesen vezette a város csapatait a döntő győzelmet hozó augsburgi csatában.
1276-ban Augsburg szabad birodalmi városi rangot nyert I. Rudolf német királytól. A város így kikerült a püspök hatalma alól, ezért a püspök áthelyezte rezidenciáját Dillingenbe. A következő évszázadokban a püspökség és a város is gyors ütemben fejlődött, Augsburg pedig kereskedelmi és üzleti élet egyik központjává vált.
A reformáció időszakában Augsburg, a gazdag kereskedőváros hamar a protestantizmus egyik fellegvára lett. Főként Luther és Zwingli tanai terjedtek el. A városban alkották meg 1503-ban az ún. ágostai hitvallást, mely az evangélikus vallás legfontosabb hittételeit foglalja össze. 1534. július 22-én a városi tanács nyolc kolostortemplom kivételével betiltotta a katolikus szertartásokat, és csak a város által engedélyezett prédikátorok működhettek. 1547-ben újra engedélyezték a katolikus szertartásokat, majd V. Károly császár nyomására egyenlő szerepet biztosítottak a katolikusoknak és az evangélikusoknak a város vezetésében. Végül az 1555-ben megszületett augsburgi vallásbéke nyugalmat hozott a vallási életben.
A katolikus megújulás Otto Truchsess von Waldburg bíboros regnálásához köthető. Ő hívta meg Canisius Szent Pétert és a jezsuitákat a városba, akik az ellenreformáció legjelentősebb képviselői voltak. Emellett egyetemet alapított Dillingenben, melyet később a jezsuitákra bízott. Reformjainak köszönhetően a katolicizmus újra megerősödött az egyházmegyében. 1598-ban, mindössze 28 évesen szentelték püspökké Heinrich von Knoringent, aki közel ötven évig volt Augsburg püspöke. Hosszú uralkodása alatt számos várost és egyházközösséget, illetve a környék több nemesi családját is visszatérítette a katolikus hitre. Ebben a munkájában ő is a jezsuitákra támaszkodott, akiknek több rendházat is alapított az egyházmegyében. A harmincéves háború súlyos veszteségeket okozott a püspökségnek, ám az újjáépítést követően, a barokk időszakában az egyházmegye újra fénykorát élte. Ennek csúcs- és egyben végpontja VI. Piusz pápa látogatása volt 1782-ben, ezután megkezdődött a püspökség hanyatlása. A német szekularizációs hullám Augsburgot is elérte: 1802. december 1-én a püspök minden birtoka a Bajor Választófejedelemségre szállt.
A mai formájában (azaz világi hatalom nélkül) 1817-ben alapították újra a püspökséget a Bajor Királyság és a Szentszék között létrejött konkordátum alapján, melyben rendezték a bajor egyházmegyék sorsát. Augsburg metropolitája a münchen-freisingi érsek lett. 1821-ben további területeket kapott a felszámolt Konstanzi egyházmegyétől, ezzel kialakultak mai határai.
Az újjáalapított egyházmegye püspökei hozzáláttak a politikai harcok árnyékában elhalt hitélet megújításához. Ebben az egyik legnagyobb szerepet a közoktatás fejlesztése, valamint a klérus képzése kapta, de számtalan más vallási intézetet is alapítottak ebben az időben. A szerzetesrendek soha nem látott mértékben kezdtek növekedni. Ez a lendület a 20. század közepéig kitartott, 1965 körül azonban hirtelen megtört. A szerzetesek mellett a 21. század elejére hívők létszáma is apadni kezdett.
1987-ben II. János Pál pápa is meglátogatta az egyházmegyét.
Az egyházmegye Bajorország délnyugati részén található, mintegy 13 500 km²-en. Területén 998 plébánia működik, ezeket 23 espereskerületben 212 „plébániaközösség” (Pfarreiengemeinschaft) fogja össze.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
