Bengáli írás
Bengáli írás / From Wikipedia, the free encyclopedia
A bengáli írás (bengáliul বাংলা লিপি / magyaros átírásban:Bangla lipi) egy, a bráhmi eredetű írásrendszerek családjába tartozó abugida szótagírás, melyet a bengáli nyelven kívül több nyelv is használ, például az asszámi nyelv, a manipuri nyelv és a szilheti nyelvek. Hasonlít a dévanágari írásra, de attól eltérően kevésbé négyszögletes, kanyargósabb. A modern írás 1778-ban körvonalazódott, amikor Charles Wilkins megalkotta az első nyomdai alakokat. Néhány kisebb eltérés található az asszámi és a bengáli formák között, pl.: ra (bengáli র; asszámi ৰ) és va (a bengáliban nincs meg; asszámi ৱ).
Bengáli írás | |
Típus | abugida |
Nyelvek | bangla |
Időszak | 11. századtól napjainkig[1] |
Irány | balról jobbra |
Felmenő írásrendszerek | Proto-Sínai írásrendszer Föníciai írás Arámi írás Bráhmi írás Gupta írás Sziddhi írás Gaudi írás[2] |
Rokon írásrendszerek | Asszámi írás |
Unicode-tartomány | U+0980–U+09FF |
ISO 15924 | Beng, 325 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bengáli írás témájú médiaállományokat. |
Eredetileg nem volt közvetlen kapcsolatban egyetlen nyelvvel sem, de néhány kelet indiai nyelv használta. Ezek közül csak az asszámi és a bengáli maradt meg hivatalos írásnak. Egy időben ezt az írást használták a szanszkrit nyelv lejegyzésére is (például a 15–16. században Srimanta Sankardeva). Meglehetősen gazdag irodalommal rendelkezik.
A mássalhangzóformák száma meglehetősen nagy, közel 500 karakter és ligatúra található a teljes karakterkészletben. Bangladesben a Bangla Akadémia standardizálta az írást, de az indiai Nyugat-Bengál területén számos archaikus formáját használják még napjainkban is, így jó néhány konkurens alakot találhatunk itt ugyanahhoz a hanghoz. 2001-ben a standardizált változatot választották az Unicode karakterkészlet alapjául. Így – valószínűleg – az írás további fejlődésében kettéválik a modern (standardizált) és a tradicionális változat fejlődése.