francia zeneszerző From Wikipedia, the free encyclopedia
André-Ernest-Modeste Grétry (Liège, 1741. február 8. – Montmorency, 1813. szeptember 24.) zeneszerző, a francia opéra comique egyik legnagyobb mestere.
| André Grétry | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | André-Ernest-Modeste Grétry |
| Született | 1741. február 8. Liège |
| Elhunyt | 1813. szeptember 24. (72 évesen) Montmorency |
| Sírhely | Père-Lachaise temető |
| Házastársa | Jeanne-Marie Grandon (1771–) |
| Iskolái | Fondation Lambert-Darchis (1761. április – 1766. február) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opéra comique |
| Díjak | a francia Becsületrend lovagja (1803. december 18. – ) |
| Tevékenység | zeneszerző |
 A Wikimédia Commons tartalmaz André Grétry témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
1741-ben Liège városában született, szegény család gyermekeként. Apja hegedűs volt a városban, ő volt fia első zenetanára. Grétry gyenge testalkatú, törékeny fiú volt, aki tanáraitól sokat szenvedett. 1750-ben a liège-i Saint Denis-templom kórusának lett a tagja, ahol elsősorban énektudását volt alkalma fejleszteni, de három évvel később mint teljesen tehetségtelen és képezhetetlen diákot elbocsátották. Ekkor a La Cigogne zeneiskolába került, ahol hegedülni, énekelni, csembalózni, orgonálni tanult. Ekkor ismerte meg az olasz operát és énektechnikát.
A zeneiskolában Grétry szépen fejlődött, de mielőtt megfelelően kiművelhette volna magát a zeneszerzés terén, már komponált. 1758-ban 6 kis szimfóniát írt, majd a következő évben elkészült a Messe solenelle-je is. Ezek a darabok hagytak maguk után kívánni valót, de mivel ígéretes tehetségnek mutatták szerzőjüket, a zeneiskola falai közt zajos sikert arattak. Támogatóinak hála 1759-ben Rómába utazhatott, ahol hat évig volt a College Liège lakója. 1765-ben írta első színpadi darabját, a La vendemmiatrice című rövid kis intermezzót. Még ebben az évben levizsgázott a bolognai Accademia dei Filarmonicin. Közben több neves szerző (Piccinni, Sacchini stb.) tanítványa is volt, de gyenge idegrendszere nem bírta sokáig mesterei szigorát. Ezért hamar elhatározta, hogy megpróbál saját lábára állni.
Rómát elhagyva 1766-ban Genfbe érkezett, ahol rögtön egy opera komponálásába kezdett. Az Isabelle et Gertrude zajos sikert aratott a városban. A siker hatására a következő évben Párizsba utazott, ahol előadták olasz stílusban írt Les mariages Samnites című darabját, amely ugyan nem lett sikeres, de Creutz gróf svéd követ pártfogásába vette az ifjú zeneszerzőt. Ezután gyors egymásutánjában három operáját is bemutatták a Comédie Italienne színházában. Mind a három darab zajos sikert aratott. és szerzőjük ettől kezdve elismert szerző lett a francia fővárosban.
Évente két-három művet komponált, a darabok premierjére általában a királyi udvarban került sor, majd a Comédia Italienne színpadain kerültek színre. Grétry az 1770-es évekre már Európa-szerte elismert szerző, operáit Oroszországban, német nyelvterületen, Svédországban, Itáliában és Belgiumban is nagy sikerrel játszották. 1771-ben már mint híres és nagy tekintélyű zeneszerző vezette oltárhoz Jeanne-Marie Grandont. Azonban a sikerek mellett tragédiák is érték Grétryt: felesége három lányt szült neki, de mind a három fiatalon meghalt. Igaz, Lucile Grétry még néhány darab komponálásában segédkezhetett apjának.
Közben 1789-ben kitört a francia forradalom. Grétry nem vetette bele magát az eseményekbe, helyette kiadta emlékiratait. A forradalom után művei veszítettek népszerűségükből, de szerzőjüket továbbra is nagyra tartották: utcát neveztek el róla és felkérték, hogy legyen az 1795-ben alapított Institut de France a művészeti osztályának egyik képviselője.
Két év múlva kiadta kiegészített memoárjait. Élete vége felé egyre kevesebbet komponált, inkább zeneelméleti könyveket, zenei tankönyveket, visszaemlékezéseket írt. 1802-ben Napóleon kitüntette a Becsületrend lovagja címmel. Grétry ezután visszavonult Montmorency-ba, ahol magányosan töltötte élete utolsó éveit. Réflexions d’un solitaire címen összegyűjtötte gondolatait zenéről, történelemről, az életről, az emberekről. 1813. szeptember 24-én hunyt el.
Grétry művei túlnyomórészt operák. Írt néhány szimfóniát, vonósnégyest és két egyházi kompozíciót, de ezek nem bírnak jelentőséggel. Igazán nagyot az opera, azon belül is a francia zenés komédia terén alkotott. Zenéjének kidolgozása nem hibátlan, de bővelkedik nagy jellemző erővel bíró dallamokban.
A szerző darabjai szétfeszítik az addigi francia opera műfaji kereteit. Műveiben elmosódik a határ az opéra comique és a tragédie lyrique között. Operáiban keveredik a komikum a tragikummal, a pátosz a könnyedséggel, de az opéra comique prózai dialógusai megmaradtak. A szerző a zenei nyelv természetességének az eszményét vallotta: könnyen megjegyezhető dallamokat, egyszerű harmonizálással vetett papírra. Rameau színpadi műveit nem szerette, Gluck darabjaitól idegenkedett. 1775-ben nagy kudarcot vallott, amikor szerencsét próbált annál a színháznál, ahol Gluck darabjait játszották. Később L’amitié á l’épreuve című darabja komponálását azért hagyta abba, mert közben a tudomására jutott, hogy Gluck is ezt a témát kezdte el feldolgozni.
Mindamellett Grétry zenéjét formai sokféleség jellemzi: áriák, strófikus dalok, együttesek, kórusok, balett, pantomimjelentek tarkítják darabjait. A témák: a görög mitológia, de mindenekelőtt a polgári hétköznapok kisszerűsége, ugyanakkor megjelennek a történelmi témák is, amelyeket komikus elemekkel tűzdelt tele. Grétry darabjai megelőlegezik a romantikus megváltás operákat (Zemir et Azor 1771), valamint a szabadító operákat (Richard Cœur-de-Lion 1784). Ezek a művek következetesen alkalmazzák az emlékeztető motívumokat az egyes zárt formák összekapcsolására.
Művei közül kiemelkedik a Zémire et Azor zenekari effektusaival, a Richard Cœur-de-Lion, ennek nagy újítása, hogy történelmi elemeket visz az opéra comique-ba. Az utóbbi darab Franciaországban a mai napig nagy népszerűségnek örvend. 1794-ben készült el a La rosière républicaine ou La fête de la vertue. A tartalom jellemző a forradalmi időkre. Egy falusi szerelmi történetet dolgoz fel, ezzel kapcsolta össze a katolicizmussal való szembefordulást és az ész kultusza melletti állásfoglalást. A közönség azonban lassan az opera-tragédia felé fordult és 1789-től kezdve fokozatosan cserbenhagyta Grétryt.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
