![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c6/Alof_Louvre.jpg/640px-Alof_Louvre.jpg&w=640&q=50)
Alof de Wignacourt
From Wikipedia, the free encyclopedia
Alof de Wignacourt (latin forrásokban Adolphus Vignacurtius; 1547, Franciaország – 1622. szeptember 14., Málta) francia nemes, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 54. nagymestere 1601-től haláláig.
Alof de Wignacourt | |
![]() | |
Caravaggio festménye (1608 körül) | |
A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 54. nagymestere | |
Uralkodási ideje | |
1601. február 10. – 1622. szeptember 14. | |
Elődje | Martin Garzes |
Utódja | Luís Mendes de Vasconcellos |
Életrajzi adatok | |
Született | 1547 Franciaország |
Elhunyt | 1622. szeptember 14. (75 évesen) Málta |
Nyughelye | Valletta, Szent János társkatedrális |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Alof de Wignacourt témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1564-ben lépett be a Lovagrendbe. A következő évben Málta ostromában már kitüntette magát. Uralkodói modorú és ízlésű ember volt, erről tanúskodik díszes páncélzata, mely a vallettai múzeum egyik kincse. 1601-ben választották nagymesterré. Kedvelt volt alattvalói körében. Ő adott megbízást Michelangelo Merisi di Caravaggiónak Máltán készült műveire. Nevéhez fűződik az állandó könyvtár megnyitása, mégis leginkább építkezései miatt emlékeznek rá: a partok védelmére egy sor őrtornyot telepíttetett, Valletta vízellátására pedig 15 kilométer hosszú vízvezetéket építtetett Rabattól a mai Floriana határáig.